Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1915
II. Izrael Mózes előtti vallásának nyomai. Irta Czeglédy Sándor
— 27 — különböző rétegeinek szétválasztása, De Wette óta mind általánosabb kívánalommá lett, hogy a felfedezett különböző rétegek fejlődést mutató történeti képbe állíttassanak s végtére Kuenen és Wellhausen irodalomtörténeti kutatásai fényt derítettek arra, hogy a hagyománynak az a törvényszerű kultuszi része, amely az egész Pentateuchusra ráütötte a maga bélyegét, a vele szoros kapcsolatban álló történeti elbeszélésekkel együtt csaknem egy évezreddel későbbi időből származik, mint a benne rajzolt legutolsó események. Már pedig az ősmonotheismusra vonatkozó kép legtöbb vonása éppen ebből a Papi Codexből ered. Kétségtelenné vált, hogy a legrégebbi forrásiratok is bizonyos, határozott történeti felfogásnak megfel előleg csoportosítják a mult eseményeit s igen sok esetben későbbi vallási viszonyoknak tükröződései. Újabb és újabb ethnográfiai tapasztalatok bizonyították be azt a tényt, hogy egyetlen nép sem vezetheti le egy ősatyától a maga eredetét, hanem csak évszázadok s esetleg évezredek folyamán alakul különböző nemű népelemekből. Kezdett kétségessé válni, hogy Palesztina Mózes előtti kulturális viszonyai valójában nem sokkal fejlettebbek voltak-e, aminőkkel Ábrahám és utódai történetében találkozunk. De legfőképpen a Kanaánba való beköltözés után beállott szinte érthetetlen sülyedés, a mosaismus és a prófétizmus között levő megmagyarázhatatlan s áthidalhatatlannak látszó űr tette szükségessé az ősmonotheismus feltevésének mellőzését és más vallástörténeti eljárás alkalmazását. Bármily merev és a történelmiség követelményeinek meg nem felelő is az ősmonotheismusra vonatkozó feltevés, a legújabb időben két irányból jött nyomatékos támogatás annak fenntartására. Renan Histoire du peuple d'Israel 1887. Paris. c. munkájában annak a nézetének ad kifejezést, hogy az izraeliták ősvallásának tanulmányozásánál nem szabad figyelmen kivül hagyni a sémita törzsek sajátszerű vallásos hajlamát. Ezeknek a törzseknek jelentősége valójában mint már a Noé-féle áldás is mutatja (Gen 9 2 6), vallási történetükben rejlik. Lehetetlen, hogy faji sajátosságukban ne gyökerezzék az a kétségen felül álló tény, hogy éppen belőlük származott a három nagy monotheista vallás: a zsidóság, keresztyénség és izlam. Tévedés volna jelentőségüket akár politikai történetükben, akár filozófiájukban, akár művészetükben keresni. Természeti sajátságuk volt, hogy par excellence a vallás népei voltak. Vallási tekintetben biztos ösztönnel és természetes intuícióval voltak megáldva, hogy az istenséget mindenütt felfedezzék és felismerjék. A sémiták valóban Isten népei. Az egységes istenfogalomnak az az elforgácsolódása, amelyet a különböző népek mythologiája tár fel, náluk sohasem következett be. Erre nézve ők nem voltak eléggé eszményi irányúak. Józan értelmük, a fantázia hiánya s a puszta monotoniája tette őket monotheistákká. Nem a vallási reflexió, hanem természete ösztönük vitte őket a monotheismusra, mivel nem volt érzékük a sokszerüség, hanem csak az egység iránt. Különös természetes hajlamuknak legtermészetesebb kifejezési formája a látomás és prófécia. Sajátos természeti
