Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1915

II. Izrael Mózes előtti vallásának nyomai. Irta Czeglédy Sándor

— 12 — vallási fokozathoz, vagy fokozatokhoz tartozó gyászolási szokás, mert bennük senki sem látott olyasmit, ami a Jahveh-kultusszal ellentétben állana s végezetre néhány ősi sémita vallási motívumnak az emlékezete éppen azért maradt fenn, mert ellenük a Pentateuchus, mely bennük egészséges ösztönnel felismerte az idegen elemet, hatalmas polémiát folytatott. Nehézzé teszi kérdésünk tárgyalását az átlagemberek vallási életének sokrétűsége is. Az a korszak, amely felé tekintetünket irányítjuk, vallási szempontból herostalan korszak. Később látni fogjuk, hogy akiket a Mózes előtti kor vallásos hőseinek szoktak tekinteni, az izraelita vallás történetében más ponton játszanak szerepet; egyéniségük, vallási életük a bibliai tudomány jelen állásához képest e korszak illusztrálására nem alkalmas. Már pedig, ha itt is a vallási élet kimagasló alakjaival állanánk szemben, munkánk aránytalanul könnyebb volna. A vallástörténész előtt kell, hogy egymással szemben álljanak a nagy tömeg és a vallási fejlődés hősei. E nagy alakok emberfeletti ihletésre felismerik a vallási élet egy-egy nagy középponti igazságát s annak fényével beragyogják környezetüket, az emberiségnek kisebb, vagy nagyobb rétegeit. E kevés számú, rendkívül öntudatos egyéniségnek előjoga az, hogy vallásos élete egyrétű s homogén legyen. Megjelenésük rejtélyes, fenséges, lebilincselő s nem csoda, ha a kutatók érdeklődését szinte absorbeálja, míg a nagy tömegről a legtöbb esetben csak annyiban tétetik említés, amennyiben „elfogadta" Mózes, Mohammed stb. tanait. Pedig az elfogadás szó csak igen kevésszer aequivalens azzal a lelki folyamattal, ami az átlagember lelkében végbe megy: az elfogadás sokszor meg nem értés, vagy egyenesen félreértés s az elfogadó tömeg vallási életében csak annyiban megy végbe változás, hogy a megelőző vallási élet rétegei fölé még egy réteg rakódik s az eddigi vallásosság alapjában változatlanul maradva, egyszerűen még egy új elemet vesz fel a régiekhez. A vallási életnek minden irányú, lélektani alapon álló megvizsgálása kétségtelenné teszi, hogy éppen az egyszerű embernek vallási élete a legbonyolultabb probléma, mert hisz abban sokszor két, három vallásos világnézet rudimentái is feltalálhatók. Nem mondok új dolgot, ha azt állítom, hogy az átlagkeresztyén ember vallási élete is tartalmaz olyan elemeket, amelyek a keresztyénség kétezeresztendős világképénél még esetleg évezredekkel idősebbek. Bizonyos, hogy ha valamely nem várt körülmény folytán Izraelnek s illetve az Izraelt későbben megalkotó nomád törzseknek Mózes előtti vallása teljes egészben feltárulna előttünk, e világban a vallási életnek olyan polymorph alakjaival találkoznánk, amelyeket egy képben egyesíteni, jellemző vonásaikat kiemelni csak a legnagyobb nehézségek között lehetne. Kutatásunk közben nagyon hasznos segédeszköznek bizonyúl a visszakövetkeztetés. Az ó-szövetség a mózesi vallásról érthető okokból gazdag és szines képet ad s e kép egyes vonásainál a hozzáértő ember megsejti az alattuk levő réteget. Néhol a fejlődés mozzanata olyan plasztikusan tárul elénk, hogy nemcsak a fejlődés eredményét, az újat, hanem a fejlődés kiinduló pontját, az ót is meglehetősen érzékelhetjük. Nagyon meg volna