Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1915

II. Izrael Mózes előtti vallásának nyomai. Irta Czeglédy Sándor

-13 — könnyítve munkánk, ha a mózesi korszakról adott kép elejétől végig a közvetlen történeti valóságot tárná elénk. Ám maga a Mózesre vonatkozó hagyomány, amelyet négy, határozottan megkülönböztethető Írócsoport: a jahvistikus, elohistikus, papi és deuteronomistikus csoport őrzött meg, bizonyos ellenmondásokat, némely vonásokban túlterheltséget, másutt az adatok teljes hiányát tárja elénk, úgy hogy már a mózesi korszak körvonalait is meglehetősen nagy bizonytalanság köde burkolja be. Mózes óriási nagyságát, nemzetés vallásalkotó jelentőségét inkább érezzük, mint tudjuk. A történelem az ő hatásának szétágazó folyamait mutatja, amelyek mind egy forrásból, az ő Isten-ihlette szivéből eredtek, a történelem később egy magában álló nemzeti fejlődést, csodás vallási életet tár fel előttünk, amely csak az ő személyéből és munkásságából magyarázható meg ; de azon a kétségen felül álló igazságon kivül, hogy Jahveh népének és vallásának megalkotója ő volt, minden más reá vonatkozó adat olyan rejtélyes, mint a sir, amelybe az igéret földének határain megtért pihenni. Ha azon állomásig, amelyet Mózes ködbevesző óriás alakja jelez a láthatár szélén, bizonytalan az út, azon túl még bizonytalanabb. De tegyük fel, hogy alakja teljes világosságban áll előttünk s a mi szerény tudásunk műszereivel képesek vagyunk munkásságának eredményeit felmérni! Még ha ilyen jól állana is a dolog, van egy nehézség, amelyet nem lehet figyelmen kivül hagyni. Mózest elődeitől nemcsak az emberi fejlődés egy foka választja el — ami elvégre emberi eszközökkel valamenynyire mérhető volna —, de valami olyan erő, amely kivonja magát a tudományos kutatás eszközei alól: Mózes kijelentése isteni eredetű volt. Amit ő végzett, nem magyarázható meg előzetes dispositiójából, neveltetéséből, kiváló emberi képességeiből, jellembeli nagyságából, a jövőbe látó éles tekintetéből. Nála is önkéntelenül azt vesszük észre, amivel az ó-szövetségi vallásos fejlődés egyéb területein is gyakran találkozhatunk, hogy t. i. míg a fejlődés törvénye a vallás egész területe felett nagy általánosságban uralkodik, számot kell vetnünk azzal, hogy a fejlődés felett álló Isten néha-néha nem elégszik meg az irány kiszabásával, de erőteljes kézzel maga avatkozik bele a történelembe s fenséges beavatkozása mindig lehetetlenné teszi számunkra az emberi tudás eszközeinek alkalmazását és láttára egy más visszhang támad — a szivünkben : a hit, hivő megértése Isten örökkévaló világkormányzó és fenntartó tevékenységének. Ha Mózes egyéniségének és működésének ezt az oldalát is figyelemre méltatjuk, akkor látjuk, hogy még ha e korszak képe tisztán állana is előttünk, mily komplikált kritikai és valláslélektani művelet volna szükséges ahhoz, hogy e kép egyes vonásaiból az előző korszak vallási állapotaira nézve vonjunk következtetéseket. Nagyon találólag mondja Kautzsch:

1 „Itt majdnem véges-végig hypothesisekről és nem tényekről van szó. A kutató feladata tehát csak az lehet, hogy az egyes jelentkező hypothesiseknél megállapítsa, hogy a valószínűség mekkora fokával lépnek az olvasó elé". S nézetünk szerint is hozzá tartozik a tudományos eljárás exactságához, hogy a hypothesiseket ne kezeljük valóságok gyanánt, hanem az elérendő eredmények biztosságára, vagy bizony-