Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1914

I. Dr. Bodola Gyula emlékezete. Irta és a pápai ref. templomban 1914 dec. 6-án tartott emlékünnepélyen elmondotta Faragó János főgimn. igazgató

I. Dr. Bodola Gyula emlékezete. Irta s a pápai ref. templomban 1914 december 6-án tartott emlékünnepélyen elmondotta Faragó János főgimnáziumi igazgató. Mélyen tisztelt Közönség! Nemes tanuló Ifjúság! Mindnyájan tapasztalásból ismerjük azt az igazságot, hogy mig az elmúlt eseményekre való visszagondolás sokszor balzsam gyanánt hat a csapásoktól megviselt emberi lélekre, addig az elhunyt embertársainkra való visszaemlékezés mindig fájó érzéseket támaszt szivünkben. Bármennyire ismerjük is azonban ennek igazságát, lelkünknek ezt a kálváriáját mégis megjárjuk mindannyiszor, valahányszor olyan ember elveszítéséről van szó, akinek élete előttünk kedves, pályája a közre nézve gyümölcsöző volt. Ezt a nehéz és szomorú tisztet végzem én is most, amidőn tanártársaim kitüntető megbízásából visszaidézem a dr. Bodola Gyula emlékezetét; azét a férfiúét, aki, amig élt, tanártársainak szerető bajtársa, tanítványainak lelkiismeretes tanítója, gondos nevelője s nekem mindenkor hű barátom volt. Ha ebben az ünnepélyes pillanatban magam elé képzelem a hivatásának élő, kötelességét mindig hűen teljesítő, jó tanárt, fájdalmas érzéssel látom azt a nagy veszteséget, amely pápai főgimnáziumunkat az ő halálával érte; de még nagyobb szívbéli fájdalom vesz rajtam erőt, ha mint barát lelkem elé idézem az ő nemes egyéniségét úgy, amint legutoljára láttam az életben: az esküvőjén. S valóban vigasztalhatatlan volnék a megrázóan szomorú eset miatt s érzelmeim kifejezésére hasztalan keresnék szavakat, ha megnyugvással nem töltené el lelkemet az a tudat, hogy akinek 1*