Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1914

II. Tanulmányút Kisázsiába. Irta Fejes Zsigmond főgimn. tanár

- 11 szöveteket és a hires keleti szőnyegeket. Itt a gyár-igazgatóság vendégei voltunk; az igazgató fia, Halim Kaló, maga is jól tud magyarul, hiszen pár év óta Magyarországon tartózkodik, mint kereskedelmi akadémiai hallgató. Nyolcórás vasúti utazás következett most, változatos vidéken. Ismid (régebben Nikomedia, Thököly egykori sirja) város érintése után hol dúsan termő vidéken, hol vad szurdokvölgyekben kapaszkodik föl a vasút Kisázsia belső, magas medencéibe. Itt a 800 m. magasan lévő Eski-Sehir-ben szálltunk meg egy teljes napra ismét; ebben a 40.000 lakosságú városban még egy kis bankett-félét is rögtönöztek a török tisztviselők, ahol a „kajmakám", a török „főszolgabíró", meleghangú felköszöntőben ünnepelte a magyarokat, amelyet természetesen mi csak Arif tolmácsolásából értettünk meg. Kirándulást is tettünk a városból egy közeli tanyára, Hasszán bej földbirtokosnak, a Pursák folyó széles völgyében lévő gazdaságába. Eski-Sehirtöl Kóniáig reggel 6 órától esti 8-ig tartott az utazás. Természetesen a még nem teljesen kész Bagdad-vasuton „gyorsvonati" közlekedés nem volt. Lassan tehát feljutottunk Kisázsiának belső, 1000 méter átlagos magasságú lefolyástalan medencéjébe; köröskörül kopár hegyek; a körülbelül 2000 m. magas Sultán-Dagh tetején még hó nyomai látszanak. A medence legmélyebb helyeit sekélyvizű, szikes tavak foglalják el, amelyek a nyár folyamán majdnem kiszáradnak. A sikság többi része szikes steppe, hasonlít a mi Hortobágyunk egyes részeihez. Jó búzatermő talaj, ha kellő öntözést kap ; de éppen ez hiányzik, mert Anatóliának magas hegyektől körülvett belső medencéjében május végétől szeptember közepéig nincsen eső. Ezt a területet akarják a német öntözőművek termő paradicsommá varázsolni. Kóniában, a régi Lycaonia ezen 60—70 ezer lakosú városában két napot töltöttünk. A sok történelmi emléket fölsorolni nem akarom. Csak azt a kirándulásunkat említem meg, amelyet a 40 km.-nyire lévő Csumrába tettünk, a német öntözőművek középpontjába, ahol az igazgatóság által rendelkezésünkre bocsátott kocsin bejártuk a hatalmas zsilipek, csatornák vidékének egy részét! Láttuk, mint alakult át valóban termő paradicsommá ez a steppe; láttuk, milyen dús, julius 20-ika táján még mindig zöld, buzavetés hullámzott ott, ahol a másik oldalon, a még nem öntözött táblán alig lézengett egy-egy árva kalász. S valóban el lehet hinni, amit az ott lakók mondanak, hogy egy földterület évi tiszta jövedelme itt ma nagyobb, mint amennyiért ezelőtt öt évvel ugyanazt a területet meg lehetett vásárolni. Kóniától tovább menve a Bagdad vasúton, mind jobban közeledtünk a Taurus-hegység hófödte láncolatához. A vasút átmegy az 1465 m. magas kopár hágón, a vízválasztón a lefolyástalan medence és a Földközi tenger között. Pedig a Taurus magas lánca csak ezután következik; de a déli lejtő nagyobb csapadékmennyisége következtében a folyók hátráló erózióval keresztülvágták a magas, 3500 méterig emelkedő mészgerincet, és ma mély, járhatatlan szurdokvölgyekben törnek át rajta. Egy ilyen szurdokvölgyön fut le a Bagdad vasút is; rettenetes nehézségekkel kellett itt megküzdeni a függőleges falak közt,