Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1914

II. Tanulmányút Kisázsiába. Irta Fejes Zsigmond főgimn. tanár

— 10 — legszebb fekvésű nagy városát alaposan megismerjük; de nem volt több idő rá és jó vezetés mellett így is nagyon sokat láttunk. Különös érzéssel jár az ember Konstantinápoly földjén, amelyhez nemcsak a török, nemcsak a régi római és bizánci, de még a magyar történelemnek is oly sok emléke fűződik. A „szeraj", a szultánok régi palotája az Aranyszarv és Márvány tenger alkotta kis félsziget csúcsán, amelynek kertjét ma már szép sétatérré alakították át; a „magas Porta", ahonnan még ma is intézik a török birodalom belső és külső ügyeit; a „Jedi Kulé", vagyis a hires „Héttorony", mind régi ismerősünk nemcsak a történelemből, hanem Jókaink pompás elbeszéléseiből is. — Megnéztük a török parlamentet is, ahol éppen ülés volt; az Aja Sophia, Achmed- és Szulejmán-mecseteket; ezen utóbbi mellett Nagy Szulejmán sirját. Ott pihen a hatalmas szultán kedves fiának társaságában, drága szőnyegekkel letakart koporsóban. A hajókirándulás a Bosporusba igazán feledhetetlen hatást tesz. Konstantinápoly ma már modern irányban fejlődő város A régi Stambul piszkos, jórészt fából épült útvesztői helyén, ahol bizony nem csoda, hogy óriási, szinte lokalizálhatatlan tüzek pusztítanak néha, modern palotasorok, egyenes utcák épülnek és azokon villamos vasút robog végig. De lehetetlen mindent fölsorolni. Csak azt említem még föl, hogy fogadott bennünket nagykövetünk, Pallavicini őrgróf is, Jenikőiben, Bosporus menti szép palolájában, sőt látogatásunkat viszonozta is névjegyleadással a szállodánkban. Dr. Lakos Béla Talaat-bej belügyminiszternél is volt kihallgatáson, akinek meleghangú ajánlólevele volt az egyik oka annak, — a törököknek a magyarok iránt megnyilatkozó őszinte rokonérzésén kivül, — hogy bennünket a török hatóságok mindenütt a legnagyobb előzékenységgel fogadtak. Konstantinápolyból kétnapos kirándulást tettünk Brussába, Törökország hajdani, még Drinápoly elfoglalása előtt való fővárosába. A Márvány tengeren át, amelynek közepefelé a teljesen sima, nyugatfelé az éggel összefolyó, fodortalan vize ekkor valóban megérdemelte nevét, Mudániába hajóztunk; onnan keskenyvágányu vasút vezet, füge, olajfaligetek, szőlők között Brussába. Az igazi keleti város, sok nevezetes emlékével, igazán szép helyen van a 2500 m. magas, ekkor még ormain havat hordó „brussai Olympos" északnyugati lejtőjén. Itt még megvannak az utcai kutyák százai, amelyek Konstantinápoly utcáiról már teljesen eltűntek. A történelmi emlékek során itt Orkhán és I. Ozmán szultánok sírjánál is voltunk. Konstantinápolyi és brussai tartózkodásunk befejezése után, a Bagdadvasút Haidar-Pasa-i állomásáról indultunk kisázsiai útunkra. Ez a hatalmas pályaudvar Stambullal szemben, a kisázsiai parton emelkedik. Első célunk volt Adana város elérése, Kisázsia délkeleti, nyáron kemence-forróságú síkságán, a „Boldog Kilikiában". Útunknak ez a része, természetesen megszakításokkal, 8 napot vett igénybe. Ahol csak lehetett, a németektől épített Bagdad-vasutat használtuk föl. Első állomásunk Hereke volt, a Márvány tenger keletre nyúló öble partján, ahol a szultán tulajdonát képező nagy gyárakban állítják elő a pompás selyem-