Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1913
II. Jézus kijelentése Istenről. Irta Pongrácz József theol. akad. tanár
— 42 — tet mindent remél" mondja Pál (I Kor 13 7). Ezt Jézustól kellett tanulnia. Jézus szeme képes volt kora szeretetre nem méltó embereiben oly tökéletes hitnek a lehetőségét meglátni, amely megengedi az Atyának, hogy a tökéletes országot késedelem nélkül megvalósítsa. Emberekben bizni, embereket szeretni csak úgy lehet, ha előbb Istenben bizunk és Istent szeretjük. Jézusnak az Isten országa végső, teljes, hirtelen és nemsokára való megvalósulásába vetett merész váradalmának nagy magyarázata az Ő példátlan hite Isten korlátlan hatalmában. Jézus szerint nincs semmi elég nagy, aminek a megvalósulásáért a hívő ember ne imádkozhatnék és amit végrehajtani meg ne kísérelhetne (Mt 17 2 0). Az az Isten, aki képes a gazdagság ezer kísértése között is megőrizni az embert igaznak, képes arra is, hogy megszabadítsa a zsidóságot hitetlen múltjától : minden lehetséges a hívőnek. Az embereknél lehetetlen, de nem Istennél, mert Istennél minden lehetséges (Mk 10 2 7, 9 2 3) és egy újjászületett nemzet gyorsan átalakíthatná az egész világot. Ha Isten valóban Isten, akkor Urunk észszerűen következtette, hogy lehető a megvalósulás. Az Isten szeretet, Jézus ezt látta meg benne, három lehetséges következtetés állott tehát előtte: 1. Isten az ő királysága végső diadalrajutását megadni sem nem képes, sem nem akarja azt; 2. Isten képes a diadalrajuttatásra, de nem akarja azt; 3. Isten akarja, de nem képes rá. Jézus abban az Atyában élt, aki akarja megvalósítani, de az emberek hitetlensége miatt nem tudja; a szeretet nem kényszerít erőszakkal, az Atya sem kényszeríti az embereket, hogy higyjenek Benne. Tehát még mindig Isten országának csak a kezdetén vagyunk, de ebben a kezdetben is Isten természetfeletti erői állanak a hivő rendelkezésére. Jézus csodáit és a hivő imádságról mondott kijelentéseit csak úgy érthetjük meg igazán, ha Jézus fent rajzolt alapmeggyőződését tekintetbe vesszük. Jézus mivel úgy hitt Istenben, mint szerető Atyában, bátran mert Hozzá fordulni minden szükségben; amikor a megszokott eszközök nem voltak elegendők céljaira, ő anélkül, hogy gondolkozott volna, hogy fizikailag lehetséges-e, amit akar, Isten végtelen erőit szabadon érvényesítette. A Literarisches Zentralblatt egyik kritikusa, Maurer 1 ismertetvén Fiebig munkáját: Jüdische Wundergeschichten des neutestamentlichen Zeitalters, 2 azt írja, hogy éppen az által tűnik ki az Újtestamentum valódi antik jellege, hogy csodákról is van benne szó. Kétségkívül sok embernek ez a véleménye. A csoda botránkozásnak a köve, mert azt gondolják, hogy az a természeti törvények megsértése. Igaz, hogy a Jézus korabeli zsidóságnak nem volt olyan tudományosan körvonalozott meggyőződése a természeti törvények állandóságáról, mint a mai kornak, de igaz az is, hogy a természet megszokott rendjét ők is ismerték és tudták, hogy a dolgok rendes folyása szerint lehetetlen, 1 1912. 595. 1. 2 Tübingen, 1911.
