Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1912

I. Czike Lajos főiskolai gondnok jubileuma. Pápa, 1913 ápr. 17

— 5 — állásban kifejtett buzgó, gondos, fáradhatatlan tevékenységet és mindezeknek fényes sikerét és eredményét ünnepelné. Azonban ezen ünnepélyen egyházkerületi közgyűlésünk minden tagja, közművelődési és közoktatási intézeteinknek egész tanári kara, összes intézeteinknek, de különösen ezen nőnevelő-intézetünknek növendékei, nemcsak illendőségből s kötelességből, hanem szivük teljes örömével és ragaszkodásával vesznek részt annak a Czike Lajosnak ünneplésében, aki a főiskolai gondnok fontos és komoly feladatát annyi szeretetteljes hivséggel, figyelemmel s előzékenységgel, nőnevelő-intézetünk növendékei irányában annyi gyengédséggel gyakorolta mindig, hogy az intézetek tanári karától s növendékeitől a szeretetet és tiszteletet, az egyházkerülettől a bizalmat és teljes elismerést méltán kiérdemelte. Az egyházkerület ezen bizalmának és teljes elismerésének egyik legkétségbevonhatatlanabb tanúbizonysága, hogy szeretve tisztelt, nagyérdemű főgondnok urunk, gróf Tisza István úr őnagyméltósága tőlem, mint hivatalban idősebb elnöktárstól, magának kérte ki a szerencsét, hogy ezen alkalommal Nagyságodat üdvözölhesse és az egyházkerület háláját és elismerését mindnyájunk előtt köztiszteletben álló személye iránt valamennyiünk nevében kifejezhesse. Fájdalom, hogy mindnyájunkra nézve szomorú és sajnos körülmények úgy hozták magukkal, hogy ő az annyi örömmel és szeretettel magára vállalt feladatot nem teljesítheti, így nekem, a tehetség és hivatás kisebb mértékével megáldott elnöktársnak kell az ő feladatát magamra vállalnom. De azért, ha nem a leghivatottabb tolmács ajkáról hangzanak is el érzelmeink, az egyházkerület hálája nem kisebb, köszönete nem kevésbbé átérzett, az elismerés nem kevésbbé őszinte és nem szűkebb körre szorított. Üdvözlöm azért Nagytiszteletüségedet az egyházkerület nevében e nevezetes napon, amidőn hosszú 50 éves, küzdelmes és áldásos eredményekkel gazdag munkásságra tekinthet vissza azon a lelkészi pályán, amelyen ha virúlnak is örömrózsák, de megteremnek a félreértésnek, a jóakarat nem kellő méltánylásának tövisei is, amelyen az anyagi jutalom még a legkedvezőbb esetekben is igen szerény. Istennek hála, Nagytiszteletüségednek megadta az Isten érni ezen a pályán hogy mindenkor a közjónak szolgálhatott s lelkiismerete teljes megnyugtatásához megnyerte egyháza hivei teljes szeretetét és szolgálatai őszinte méltánylását. Egyházkerületünk irányában a legnagyobb szolgálatokat mint főiskolai gondnok tette Nagyságod, elévülhetetlen érdemeket szerezvén az összes egyházkerületi tanintézetek felügyelete és ügyeinek felvirágoztatása körül. Amire ma tanintézeteinknél annyira büszkék vagyunk, ahhoz az alapot nagyrészben Nagytiszteletüséget rakta le gondossággal, buzgósággal, rendés pontosság-szeretettel, tanácsokkal és buzdítással. A mi egyházkerületünkben eleinte csak egy világi főiskolai*gondnoki állás volt szervezve. Csak László József úr személyes nagy érdemei és tekintélye érlelték meg az egyházkerületnél azt a gondolatot, hogy az ő személyé-