Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1912

I. Czike Lajos főiskolai gondnok jubileuma. Pápa, 1913 ápr. 17

— 14 — 5. Üdvözlő költemény. Irta s a főiskolai tanuló-ifjuság üdvözléseként elszavalta Szabó Imre III. éves papnövendék. Serkenj örömre kálvinista Athén, Lobogtasd zászlód' csonka két orom. Hozz friss babért Dunántúl papja, népe Ünneplő dalba díszül hadd fonom ! Oh jertek, jertek minden tájról egybe, Ifjú ! zendüljön zsoltár ajkadon! Tavasszal feslő drága kis virág Övezze fürtid', kedves hajadon. Vezérünk, bölcsünk mind összeseregle, Együtt szeretni galambősz papot — Jer, Szőny, te is ez ünneplő seregbe, Lásd, mit tett Pálod és mit alkotott. Épp ötven éve, hogy válladra szállott — Erős válladra — egyszerű, palást. Zendül az ének s esküd ím megállott: Öt hirdetem, csak Őt és senki mást. S csendült szavadban életnek beszéde; Kiönté az Úr lelkét lelkeden. Pünkösdi lélek zúgó zendülése Késztet szólásra minden nyelveken. Halljátok őt! Isten nevével ajkán: Sérelmes szív szavára mint heged, A szív teljéből szóló szájnak hangján Mint gyújtja fel a lágymelegeket! A kétkedőnek lelke ha kiszárad, Imádságos lelkedtől újra árad; Ha hullt a könny, ha búsan búgott zsoltár, „Árban, apályban" — Kálvin papja voltál. És nő erőben — mint a déli pálma A súly alatt —, bár haja már deres. Vállára szállt Elizeus palástja: Vezérül hívta sok bölcs, sok nemes. Kormánya: jog s a szív sugallta törvény, VirúI Sión a sok kis őrhelyen, Hol évről-évre híven megjelenvén: Mindent „ékesen, szép rendbe" teszen.