Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1912

I. Czike Lajos főiskolai gondnok jubileuma. Pápa, 1913 ápr. 17

— 15 — Vén „Alma Mater", remegjen meg ajkad, Hajolj meg s úgy köszöntsd ősz gondnokod'. Éber szeme mily féltve csünge rajtad . . . Hogy védi, óvja tisztes homlokod! Négy század nézi léptit új időknek, Négy század szól most szavaim helyett: Az eszményekkel telített erőknek Te adtál testet, formát, — életet! És szól. Szavára új falak kinőnek, Új század indúl tettei nyomán, Új épület hirdeti új időknek: Az Istent, a Hazát, a Tudományt. Férfit nevelt ott, im itt nagy nevének A nőnevelés állít oszlopot, Híven szolgált egyházkerületének: A kincse, gyöngye is rábízatott, Vezérletére áldásos kezednek Szívben, kedélyben művelt nőt nevelnek . . . Munkád virágzik, épül és halad: Bizonyság rá e ma szentelt falak. De csendesedjen ajkamon az ének, — Hiszen köröttem minden róla szól; Ifjú leányok egymásnak mesélnek A jó, a kedves „Czike bácsi"-ról. Jóságos lelke mint a fényes csillag Ragyog reájok s mindig élni fog: Míg itt a műveltség forrási nyílnak, Míg e falak közt női szív dobog. Nem kell Klió, ki tettit ércbe vésse, Ki lenni és nem látszani kiván; Mint pap, mint őr emlékedet bevéste Munkás kezed — galambősz puritán. Oh áldott kéz, erőd nem fog kimúlni, De századok jőnek hozzád tanulni. Ha jő utód, ki méltót alkotott: Te ástál néki fundámentumot: Te, akinek majd századok folyásán Zsendül az élet tettek alkotásán; Te, kit szeretünk, ki sokat szerettél, Te mindnyájunknak példányképe lettél!