Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1912

I. Czike Lajos főiskolai gondnok jubileuma. Pápa, 1913 ápr. 17

- 13 — 4. Üdvözlő beszéd. Az egyházmegyei gondnokok kara nevében mondotta Chernel Antal, az őrségi ehm. gondnoka. Nagyságos Főiskolai Gondnok Ur! Tisztelt Barátunk! Midőn a dunántúli ref. egyházkerület ünnepet ül, mi sem maradhatunk el a nagy táborból. Hiszen mi a lelkészi karral együtt munkálkodó szolgatársaknak tekintjük magunkat anyaszentegyházunk érdekében s akiket szolgálatunk közben Krisztus hű vezéreinek ismerünk meg, azokat iparkodunk szeretetünk minden jelével körül venni. Ez a tisztelettel párosult ragaszkodás indított bennünket arra, hogy helyet kérjünk tni is magunknak a tiszteletedre tartott mai magasztos ünnepen. Nem akarom felsorolni érdemeidet. Megtörtént az erre nálam sokkal illetékesebb helyről. Azt azonban legyen szabad hangsúlyoznom, hogy hű munkása voltál fényes eredményekben gazdag, hosszú éveken át az Úr szőlőjének. Harcodat mindig az igazság zászlaja alatt vivtad s ettől soha semmi melléktekintet eltántorítani nem tudott. Ez biztosította számodra tiszteletünket, ragaszkodásunkat. Adja a Mindenható, hogy még sok éven át szolgálhasd egyházunk s iskolánk szent ügyét. Az Isten tartson meg sokáig. Czike Lajos főiskolai gondnok válasza: Mélyen tisztelt Egyházmegyei Gondnok Urak! Nagy megtiszteltetésnek veszem és nagy lelki örömömre szolgál, hogy ezen ünnepélyes alkalommal itt megjelenni és engemet üdvözölni kegyesek voltak. Az egyházmegyei gondnokok munkatársai az espereseknek nemcsak egyházmegyéjük kormányzásában, hanem sok oly ügyek elintézésében is, melyek az ő tekintélyük, tudásuk és nagy befolyásuk nélkül sikeresen elintézhetők nehezen volnának. Általában nagyon fontosnak és nélkülözhetetlennek tartom és annak tartja alkotmányos egyházi törvényünk is világi uraink s ezek között az egyházmegyei gondnok uraknak szives részvétét és segítő munkáját az egyházi kormányzatban; mert az egyházi és iskolai ügyek iránt való meleg érdeklődésük és azokra gyakorolt befolyásuk mindig nagybecsű, sokszor irányadó s legtöbbször gyümölcsöző volt egyházi kormányzatunkban és az egyházak életében. Az egyházi és iskolai ügyek iránt való ezen nagybecsű érdeklődésüknek és befolyásuknak nyilvánulását látom az egyházmegyei gondnok uraknak a mai ünnepélyen való megjelenésükben és hozzám intézett szives üdvözlésükben is. Amidőn ezekért tiszteletteljes és hálás köszönetemet nyilvánítom, egyszersmind szivemből kívánom, hogy áldja és tartsa meg a jó Isten az egyházmegyei gondnok urakat egyházmegyéjük kormányán számos éven keresztül lelki, testi épségben és erőben.