Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1910

I. Váli Ferenc emlékezete. Emlékünnepély születésének 100-ik évfordulója alkalmából, 1910 szeptember 30-án

— Iiis, midőn a fennebb említett tanintézetekbe ment. A komáromi és losonczi iskolákat azért kereste fel, mert legközelebb voltak, a pozsonyiba bizonyosan a német nyelv elsajátítása végett vitték gondos szülői. Különben is a komáromi iskolának is volt olyan időszaka, midőn a rendes szokástól eltérőleg, nem Debreczenből hozták praeceptoraikat és igazgató-professzoraikat iskolájuk számára, hanem Pozsonyból. Felsőbb tanulmányok elsajátítása végett már a pápai kerületi anyaiskolát kereste fel, hiszen a régebbi beiratkozási könyvben is előfordul a Váli Ferenc név, bizonyosan az atyjáé. Az iskola ebben az időben 1819-től 1838-ig kilenc osztályú volt, előtte és utána csak hat osztályt vettek szorosan gimnáziumnak, a 3 felső a liceális filozófiai fakultást alkotta s azután jött ezzel összekötve a hittan és jogakadémia. A gimn. 4 alsó osztálya a nyelvészetiek voltak, hol a latin, sőt a görög nyelvet kellett megtanulniok, az V. és VI osztályokban a humán tárgyak, vagyis a római és görög ókori klasszikus költők és irók müveinek olvasása, magyarázása képezte a főtárgyat, mint amelyek ismerete az általános emberi műveltségnek főkelléke volt. A tanítói és tanári személyzetnek évenként való változása semmiesetre se vált a tanügynek előnyére, jóllehet bizonyos serkentő hatással lehetett a tanuló ifjúra az a gondolat, hogy egy pár év múlva ő fog az osztálytanítónak, nagy megtiszteltetéssel, de egyszersmind nagy gonddal járó székében ülni és ez nagyobb szorgalomra, alaposabb tudásra, bizonyos önálló munkásságra serkentette a jó tanulót; de a nagyobb átlagnak hiányosak lehettek ismeretei, midőn a szokásnak megfelelőleg valamelyik osztály vezetését elvállalta és az iskola rektora is inkább a szükségnek engedve szólította fel a pályavégzett ifjút a szóban forgó állás elfogadására, mint határozott meggyőződésből, hogy az annak meg is tud felelni. A lelkiismeretes és különben is szorgalmas ifjú pótolni igyekezett a szükséges ismeretekben érzett hiányokat; de aki az állást csak átmenetinek, kevés pénzszerzésre alkalmasnak nézte, nem végezhetett valami épületes munkát, ha még hozzá vesszük azt is, hogy az életkor, melyben voltak, bizonyos könnyelműségre nagyobb hajlékonysággal jár. De Váli Ferenc, akinek ambíciója nagyobb sikerek elérésére buzdította, bizonyosan a legjobbak közé tartozott, midőn 1833/4-ik tanévben, a syntaxis I. II. osztályát, az összevont III. és IV-ik osztályt elvállalta és a félévi, s az évvégi vizsgákon szép sikert mutatott fel. Ebben az évtizedben, tehát a 30-as években a főiskola kathedráin nagy személyes változások állottak be. Ugyanis Tarczy Lajos, az iskola zseniális növendéke, 1833-ban, 27 éves korában Márton professzor örökébe lépett; de Hégel-féle filozófiai felfogásai nem egyeztek meg a Márton professzor által tanított Kant filozófiájában megcsontosodott vezető férfiak felfogásával, a differenciák miatt keletkezett súrlódások elkedvetlenítették és szívesen hagyta el a filozófiát, hogy annál több időt szentelhessen más kedves tárgyainak, a fizikának és mathematikának, melyek szintén tanszékének képezték tárgyait. A filozófiát utána Czibor Ferenc vette át 1838-ban. Előtte való évben 1837-ben válasz-