Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1910

I. Váli Ferenc emlékezete. Emlékünnepély születésének 100-ik évfordulója alkalmából, 1910 szeptember 30-án

— 8 — professzornak kötelességei közé sorolja, hogy a lelkésznek segédkezni tartozik lelkészi teendőiben. 1799-ben a theologiai tanszéket állítja fel és erre Tóth Ferencet választja meg. És itt bátran elmondhatjuk, hogy valamint egy nagy monumentális épület építéséhez a munkások egész raja szükséges, úgy a mi református tanintézeteink megteremtéséhez, fönntartásához a vezető férfiak bölcs vezetésén és gondos őrködésén kivül az egyháztagok soha meg nem szűnő áldozatkészségének kellett megnyilatkoznia, mert ez volt az a forrás, amiből a porba sújtott százados ősi főiskola táplálkozott, mígnem később e virágzó kultúrintézménnyé izmosodott. így létesítették az iskola mellett közadakozásból az alumniumot és hozták azt a határozatot, hogy az alumnusok kötelesek az élvezett jótéteményekért tanulmányaik végeztével az intézetben mint publicus praeceptorok működni. Ezzel megoldották a tanítóhiány nagy kérdését, amiről már Kocsi Csergő Bálint rektorsága idejében oly igen nagyon panaszkodik. A dunántúli református egyházkerülettől 1796-ban először csak azt kéri a pápai egyház, mint fönntartó és tulajdonos, hogy a pályavégzett theologusok az esperességekben rektorokul alkalmaztassanak és tantervvel mutatja ki, hogy itt 3 év alatt a filozofiát és theologiát elvégezheti az ifjúság. 1797-ben már azzal a kéréssel fordul a superintendentialis consistorium elé, hogy az vegye az iskolát az egyházkerület pártfogásába és részére ünnepi legációkat, bor-, buza-szuplikációt engedélyezzen. A Tatában tartott kerületi gyűlés teljesítette az egyház kérését a következő határozattal: „Ebben a Superintendentiaban a Pápai oskola tartassék oly anya iskolának, a melyben a tanulni akarók tudományos cursusokat végezhessenek és a melyből, mihelyt kívántatik, a Hazának s Vallásunknak szolgálatjára egyenesen kiállhassanak". Tehát eszerint valóságos főiskolának van kijelentve, amihez járult 1804-ben a Pesten ülésező Conventnek azon megtisztelő határozata, hogy a pápai iskolát a debreczeni és pataki iskolákkal egyenrangúnak mondotta ki. A losonczi és komáromi iskolákat ezzel a nagy lépéssel elhagyta a pápai főiskola, jólehet mindkét egyház sokat áldozott fönntartásukért, mikor csak tehette. így pl. a komáromi egyház az elnyomatás korszakának megszűnése után egész erejével új temploma és iskolája építéséhez lát. Felemelő látvány volt a hivek áldozatkészségének olymérvü megnyilatkozása, hogy értékes ezüst mentegombjaikat vágták le és dobták a kiterített felöltőre. A gimnázium építéséhez messzevidékről sereglettek a Duna és Vág folyók mentén lévő faluk lakói, gazdaemberek szekereikkel, hordani az épülethez szükséges anyagot. A tanulóifjúság segélyezéséhez szükséges alapítványok tevésében se fukarkodtak pld. a Csejthey, Csajághi, Szondy, Sebestyén s Keszegh, Thaly és Kecskeméthy családok, stb. Fenn is állott mind a két iskola sokáig a saját maga erejéből, terjesztve a közműveltséget, a magyar nemzeti műveltséget saját körében. A pápai iskola történetében fentebb tett rövid visszapillantásból is örömmel győződhettünk meg, hogy mit volt képes művelni a magyar református