Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1910

I. Váli Ferenc emlékezete. Emlékünnepély születésének 100-ik évfordulója alkalmából, 1910 szeptember 30-án

szellem. A kerület egyházi és világi főembereinek állandó gondoskodása folytán rövid idő alatt fölépült a kollégium, megnépesültek a tantermek és lakószobák a grammatisták, syntaxisták, rhetorok, poéták, logikusok és theologusok vidám seregével évről-évre. így volt abban az évben is, mikor Váli Ferenc Pápára jött tanulmányai folytatása végett. Tanárai voltak Mándi Márton István, Kocsi Sebestyén István és Edelényi Sándor, kik a bölcsészeti, történelmi és dogmatikai tanszékeket foglalták el. Az új diák alapos képzettségével, szerény magaviseletével és kitartó szorgalmával rövid idő múlva megnyerte professzorainak jóakaratát, kik közül Márton professzor, a gyakorlott pedagógus, tüntette őt ki leginkább, s viszont ő is hiven megőrizte a hires tanár emlékét. Márton professzor 1831-ben szeptember 21-én, pápai tanárkodásának 41-ik esztendejében történt elhalálozásával nemcsak saját családját s így diákoskodó fiait, kik közül Károly Váli Ferencnek volt osztálytársa, érte a nagy veszteség, hanem az egész pápai főiskolát, annak tanulóit s közöttük Váli Ferencet is, mert Márton volt az iskolának mintegy második megalapítója, fenntartója. Változtak az osztálytanítók, sőt a rendes katedrák tanárai, mint Mokri Benjámin, Nagy Mihály, Tóth Ferenc elmentek; de ő megmaradt az iskola mellett, mignem az országos járvány el nem ragadta őt is. Az iskola már ekkor nagy hírnévnek örvendett. Tanítványai messze földről sereglettek össze; nemcsak az egyházkerület kisebbnagyobb iskoláiból, mint Losoncz, Komárom, Csurgó, Gyönkről, hanem jöttek a felsőbb tanfolyamokra Nagykőrös, Kecskemét, Halasról, sőt Debreczenből is évről-évre, szakadatlanul, amint a szénior által vezetett subscribatiós anyakönyv mutatja. A subscriptio alkalmával fogadták a pápai főiskola törvényeinek megtartását és megkapták helyüket a grádusban, megemlítve e két ifjú neve, akik között van az ő helyök bizonyítványuk alapján. Váli Ferenc nem subscribált a sablonos latin fogadalommal, hanem neve a Pápán végzettek után egyszerűen be van irva, mint Franciscus Váli, ex schola Posonium venit; az osztály nem volt túlnépes, 32-en voltak és köztük első a grádusban Nagy Ignác. Segesdi Sámuel volt ebben az évben a szénior, nála volt a nagyobb diákok anyakönyve, az utána következők is névaláírással látták el az év végén lezárt évfolyamot, így pl. 1831/2-ben Höbe Károly, 1832/3-ban Szép Lajos és 1833/4-ben Nagy János; de már azután nem találjuk többet a szénior aláírását, hanem a tanulók nevei sorrendben, vagy a jelzett latin mondattal kisérve és semmi nyoma, hogy ki vezeti, a szénior-e, vagy a rektor-professzor, mint aki az alsóbb osztályok növendékeinek beiratását vezette. Ez már újítás volt, pedig mind ismerős nevekkel találkoznánk a következő években, mert a főiskolai tanács jegyzőkönyvéből azt olvashatjuk, hogy 1834 augusztus 28-án Nagy János szénior számadásait vizsgálták meg és azokat helyeseknek találván, a pénztári maradványt ott a gyűlés szine előtt utódjának, Bocsor Istvánnak leolvasták és az egész hivatalt átadták, aki ezen felelősséggel járó hivatalt az 1834/5-ik tanévben a legnagyobb pontossággal viselte. Utána 1835/6-ban Mező Dániel volt a szénior