Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1909

I. Kocsi Csergő Bálint rektori beszédei. Közli Thury Etele

— 28 — nek szoptatódajkája az ifjúság; amit ifjúságiinkban szopunk, az nevekedik és terjed egész életünkre. Azért ha szabados és csélcsap a gyermek, ha fás és görcsös erkölcsű az ifjú : tudnivaló, hogy a vénség vétkes leszen. Aki pedig gyermekségében szelid és törvényes erkölcsökhöz szokik, jó vénség nevekedik belőle, mivel a szentlélek szava az, hogy a gyermek megismertetik az ő csele­kedeteiből, ha tiszták és egyenesek az ő cselekedeti (Prov. 20:11.). Mert amint Salamon mondja, ha jól tanítod a gyermeket az ő ifjúságában, attól még az ő vénségében is el nem távozik. Igaz mondás, hogy az agg lóból nehéz poroszkát csinálni; agg fából nehéz gúzst tekerni; horgas tőkét nehéz egyenesíteni; a fehérgyapjat ha egyszer fekete festékbe mártod, munkával sem lehet megfehéríteni; az új fazékról nehéz gond lemosni az először bevett szagot; a szerecsent úgy nem szappanozhatni, hogy fejéredjék (Jerem. 13 : 23.). így nehéz annak elhagyni vétkét, aki ahhoz szokott és abban nevelkedett. Mert az ifjúság vétke, nem a lágyhusba, hanem a kemény csontba avik be és a koporsóba be száll az emberrel (Job. 29: 11.) Eszes annak okáért és okos az ember, ki a bölcsnek ama mondása szerint bánik az ő fiaival: Gyermekeid vannak tenéked ? oktas­sad őket gyermekkorukban és addig hajtogassad az ő nyakukat míg ifjak (Ecclesiast. 7:23.). Mert amint közbeszédben szokták mondani, aki jól kez­dette dolgát, félig végben vitte, ha pedig a gyermek nevelésében előben va­gyon valami kis fogyatkozás, ez végre nagy lészen és nemkülömben járunk, mint aki elsőben egy kevéssé kitér az útból: ki mennél tovább megyen, an­nál tovább tévelyeg és távozik az igaz utrúl. Miképpen tehát a most született gyermekeknek tetemit addig kell egyen­getni, míg gyengék, hogy görbén ne maradjanak, a szájra addig kell nyomni a pecsétet, míg lágy, úgy az emberek tökéletességének forrása és gyökere a jó nevelés. Mert ha a gyermeki és ifjúi állapot, mint a lágy viasz, alkal­matosb akármely tudományoknak, sőt paraszt mesterségeknek is megtanúlá­sára, melyeket senki vénségében jól meg nem foghat: mennyivel nehezebb vénségében tanulni a tudományok-tudományát, és mesterségek-mesterségét, mely minden egyébb tudománynál nehezebb, tudniillik azt, hogy Istent féljük, szeressük, hogy a bűnöket távoztassuk, hogy minden tökéletes erkölcsben öltözzünk ? Nem oly dolog ez, melyet életünk végére és utolsó vénségünkre kelljen halogatni, mert amit ifjúságunkban uem kerestünk, vénségünkben fel nem találjuk. Hathatós és kemény szókkal int Salamon, hogy ifjúságunkban meg emlékezzünk a mi teremtőnkről és addig foglalatoskodjunk az ő szolgálatjában, mígnem eljönnek a gonosz napok és utolérnek az esztendők, amelyekről azt mondjuk, nincsen nékem semmi gyönyörűségem ezekben. Mert ugyanis mi­dőn a vénségnek alkalmatlanságában megunatkozunk, mikor szemeink meg homályosodnak és folynak, karunk ereje, inaink gyorsasága, fogaink száma megfogyatkoznak, mikor az álom elszökik szemeinkről, mikor fülünk nagyot kezd hallani, fejünk reszketni, okosságunk tompulni, mikor szintén készülő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom