Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1908

III. Az idill eredete és fejlődése. Irta Futó Jenő főgimn. tanár

III. Az idill eredete s fejlődése.* I. Az idill eredete; a mimusz. Az újabb kor tudományos világának alig van általánosabban vitatott tárgya, mint a költészet eredete; kutató kutató után indul, hogy felfedje a homályt, amely e kérdést borítja s ma már külön kis könyvtárat lehetne öszszeállítani azon vaskos kötetekből, amelyekkel különösen a külföldi tudósok tértek vissza a költészet eredetének felfedezését célzó, szellemi expediciójokról. Nagyon megbővül azonban e kis könyvtár, ha nemcsak azokat a müveket soroljuk ide, amelyek általában a költészet eredetével foglalkoznak, hanem ha azokat is, amelyek főképen az egyes költői műfajok eredetét tárgyalják, vele kapcsolatban azonban általában a költészet eredetét is érintik. S a nagy buzgalom, felfedezési vágy s ambició ellenére a mai napig még semmi biztos adat nem áll rendelkezésünkre; különösen ami a költészet általános eredetét illeti, mindenütt csak találgatásokkal, tapogatódzásokkal, föltevésekkel van dolgunk. Az egyes költői műfajok eredetére már nagyobb világosságot derítettek a kutatók; ma már ismerjük több műfaj történetileg kimutatható eredetét, származását; tudjuk pl., mert még Aristoteles felfedezte, hogy a dráma a ditirambból ered; azonban a költészet közös fájának gyökerét nem ismerjük, csak annyit látunk, hogy kihajt valamely gyökérből, megnő, megerősödik a törzse, amelyből ágak indulnak ki minden irányban, amely ágak ismét apróbb ágakat hajtanak, valamennyi magán hordva a jövő fejlődésnek ezer meg ezerféle rügyét. így vagyunk az idill eredetével is. Ma már tudjuk, hogy az idill a költészet ágas-bogas fáján a mimuszi főágnak sudaras, illatos virágot termő hajtása, mert Reich felfedezte, bebizonyította; tudjuk, hogy a költészet közös fájának e mimuszi ágán valamikor régesrégen, még az aranykor alkonyának alig elmultával egy finom érzékű s ügyes kertész dolgozott: Theokritos s mivel az ágat erősnek, életképesnek, anyagát azonban nyersnek, azaz vadnak találta, lelke műveltségének megfelelő szemet oltott bele, amelyből a költészet élő fájának idilli hajtása kifejlődött. Azonban az, amit Theokritos művelt s * Az e cini alatt itt közzétett értekezés egy része a következő cimíí, sajtó alatt levőnek: Az idill eredete, fejlődése, elmélete s magyar irodalma.