Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1908

I. Hegedűs Sándor emlékezete. Emlékbeszéd a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság emlékünnepén, 1908 október 1-én elmondotta dr. Antal Géza theologiai akadémiai tanár

— 15 — lehetne legyőzni a hit dolgában, csak a lépéseket kell megtoldani, a munkásságot fokozni, a kitartást erősíteni és az önbizalmat emelni. És mi a mi főerőnk, nekünk, protestánsoknak ? Az evangéliumi világosság, amelyet amily mértékben terjesztünk az értelmiség és a nép között, abban a mértékben hódít ott hitünk. A protestáns a szótól, a betűtől, a tudománytól nem félt soha. Mindig elve volt a felvilágosodás."

1 Főleg a nép értelmiségét és erkölcsi felfogását kell előmozdítanunk. „Mert a protestantizmus egész szelleme és előnye mindig a nép felvilágosításában és megnyerésében, az intelligencia által való vezetésében állott. Mi nem fanatizmus által vezetünk, de az értelem és a sziv felvilágosításával." 2 Abban a küzdelemben, melyet Hegedűs Sándor már egy évtizeddel előbb kikerülhetetlennek jelzett, s melyben a tiszta evangéliumi vallás jogait kell két szélsőség ellenében védelmeznünk, természetes, ha segítőtársak után nézünk és természetes, ha elsősorban azokat a kötelékeket erősítjük, melyek a két testvér protestáns egyházat összekapcsolják. Fontos az a misszió, melyet e téren a mi Irodalmi Társaságunk teljesít, s értjük és átérezzük azt az örömet, melyet Hegedűs Sándor, e társaságnak a fölmerülő jelenségeket éles figyelemmel szemlélő elnöke, érzett nemcsak akkor, mikor a debreceni gyűlésen a két egyház hét püspökét látta maga körül, hanem általában minden gyűlésen, melyen a két testvéregyház vezető emberei kezet fogva, munkálták a két egyház közös érdekeit. Átértjük és átérezzük azt az örömet, mellyel a pozsonyi nagygyűlés alkalmával konstatálta, „hogy a prot. egyházak között a szolidaritás, a hittestvéri közösség immár nem utópia, hanem valóság. Anélkül, hogy a két egyház hitelveit és történeti tradícióit bántani, avagy csak gyengíteni is akarnók, íme a közös hitvédelemben, az együttes irodalmi és egyháztársadalmi működésben s a különböző hitvallású tagoknak e gyűlésen is fellángoló együttérzésében milyen szépen és erőteljesen nyilatkozik meg a hittestvéri közösség. Azért ezt a hittestvéri köteléket továbbra is teljes szivünkből és minden erőnkből erősíteni igyekezzünk. Ne azokat nézzük, amelyek elválasztanak, hanem azokat keressük, 1 Miskolci gyűlés emlékkönyve. Prot. Szemle, 1901. évf. VIII. füzet, 37. 1. 2 A soproni gyűlés emlékkönyve. Prot. Szemle, 1905. évf. 33. 1.