Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1908

I. Hegedűs Sándor emlékezete. Emlékbeszéd a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság emlékünnepén, 1908 október 1-én elmondotta dr. Antal Géza theologiai akadémiai tanár

— 16 — amelyek összekapcsolhatnak bennünket. Amint ez az elv vérré válik bennünk, akként nő erkölcsi és társadalmi erőnk is. Sőt a népet is annál könnyebben vezethetjük, minél egyetértőbb a mi irányító munkásságunk. Mert ha magunk között is meghasonlunk, nemcsak magunkat és munkánk sikerét bénítjuk meg, hanem elidegenítjük magunktól a népet is és az odamegy, ahova nem akarjuk. Ezért van nagy szükség ma közöttünk az egyetértésre." 1 A jogos dicsekedésnek ugyanez a hangja csendül meg a miskolci közgyűlésen, mikor azt mondja: „A két protestáns egyháznak közreműködését tulajdonképpen mi testesítettük meg. Irodalmi társulatunk egyetlen tényén, irodalmi vállalatunk egyetlen egy kiadványán sem lehet észrevenni, hol van a kálvinista, hol van a lutheránus. Irodalmi vállalatunk minden soraiban az igazi protestáns szellemnek az az egyesítő ereje nyilvánul, amely a felekezeti válaszfalakat csak addig tartja fenn, míg azokra az erőgyűjtés szempontjából szükség van, azontúl pedig különbséget nem ismer köztünk a keresztyén szeretet."

2 A mély, tisztult vallásosságot, mely ment a fanatizmustól s testvéri szeretettel öleli magához az evangéliumi eszmékért küzdő bajtársat, vitte be Hegedűs Sándor abba a működési körbe is, melyet, mint politikus, magára vállalt. Szinte közhely, hogy főleg a kálvinista egyház mennyire összeforrott a magyar nemzettel, osztozva annak jó és balsorsában, örömében és szenvedésében egyaránt. Utolsó közgyűlési megnyitó beszédében 1906 november 8-án maga Hegedűs Sándor is utal arra, hogy az az év mily gazdag volt protestáns egyházi és magyar nemzeti ünnepélyekben. Utal arra, hogy „iskoláink, egyházaink és egyházi társadalmunk lélekemelő Bocskay-ünnepélyeket, nemzetünk pedig Thököly, Rákóczi és bujdosó társaik hamvainak hazahozatalára fényes országos ünnepélyeket rendeztek. Mindemez ünnepélyeken ismét bebizonyosult a hazai protestantizmus erős nemzeti és hazafias jellege, mely egész újkori történetünknek állandó vonása. A magyar protestantizmus mindig együtt érzett és együtt küzdött e nemzettel az alkotmányos és nemzeti szabadság kivívásában és megvédésében, sőt voltak idők, mikor a nemzet önállóságáért és szabadságáért 1 A pozsonyi gyűlés emlékkönyve. Prot. Szemle, 1900. évf. VIII. füzet. 31. 1. 2 A miskolci gyűlés emlékkönyve. Prot. Szemle, 1801. évf. VIII. füzet, 35. 1.