Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1908

I. Hegedűs Sándor emlékezete. Emlékbeszéd a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság emlékünnepén, 1908 október 1-én elmondotta dr. Antal Géza theologiai akadémiai tanár

— 14 — A protestantizmus, amint magasabb valláserkölcsi rugóknak köszöni létrejöttét, úgy nem feledkezhetik meg még eszközeinek megválasztásában sem azokról az evangéliumi igazságokról, melyek éppen a protestantizmus révén kezdtek érvényesülni. „Mi nem a szenvedélyeket szítjuk fel, hanem az evangéliumi felvilágosodást és a tiszta erkölcsiséget ápoljuk. Tévednek azok, akik azt hiszik, hogy használnak egyházuknak a fanatizmus felélesztésével. Az erők egyensúlya más az erkölcsi, mint a természeti világban. A természeti világban a súly ellen a megfelelő ellensúlyt tesszük a mérleg serpenyőjébe, — az erkölcsi világban pedig az alantasabb érzések és indulatokkal a tisztább érzéseket és indulatokat kell szembeállítanunk. Amikor mi e szempontból miveljük az Úr szőlejét odaadóan, buzgósággal, akkor hasznos szolgálatot teszünk egyházunknak. Mi elismerjük minden felekezet jogait, nem szítjuk a felekezeti villongást, nem ápoljuk az agresszív hajlamokat; de meg akarjuk őrizni a magunk jogait, meg akarjuk védeni egyházi igazainkat és nem engedjük magunkat útunkbóí kizavartatni. Ha azonban ezt az építő ker. irányzatot eltévesztjük szemeink elől, magunknak szégyent, másoknak veszedelmet okozunk. Mi a keresztyén türelem békés útján haladunk és amikor az evangéliumi hit és erkölcs erőit bevinni igyekezünk a társadalomba s annak minden rétegébe, hazánk és nemzetünk gyermekeinek csak erőt kölcsönzünk a kísértések és előítéletekkel való küzdelemre. Mert nem a mások által való vezettetés, hanem az egyéni meggyőződés hatalma adhat csak erőt az élettel való diadalmas küzdelemre." 1 A fanatizmusnak, mint a hit védelmezésére vagy igazságának értelmezésére méltatlan eszköznek elitélése abból a nyugodt higgadtságból származik, melyet az a tudat nyújt, hogy az evangélium fölötte áll a fanatizmussal dolgozó, múló koráramlatoknak. De ez a nyugodtság nem szabad, hogy tétlenségre szolgáltasson okot, vagy inkább ürügyet, mert ha a vég nem lehet is kétséges, az időnkénti csatavesztés megnehezíti s időileg hátrább tolja a végleges győzelmet. „Ha meg leszünk rontva, — mondja Hegedűs Sándor — a magunk hibájából leszünk megrontva. Nincs olyan fegyver, melyet ne lehetne lefegyverezni; nincs olyan nehézség, amit ne 1 A nagyváradi gyűlés emlékkönyve. Prot. Szemle, 1903. évf. VIII. füzet, 23. 1,