Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1908

I. Hegedűs Sándor emlékezete. Emlékbeszéd a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság emlékünnepén, 1908 október 1-én elmondotta dr. Antal Géza theologiai akadémiai tanár

— 7 — pítványokról, melyekkel Hegedűs Sándor hazánk e legnagyobb ref. egyházának anyagi helyzetét megszilárdítani törekedett. Elkezdve az egyház közjövedelmeinek szaporítására adott 18.000 koronától, a legkülönbözőbb címeken adott 2000 és 1000 koronákig mindenütt látjuk a Hegedűs Sándor nemes lelkét eltöltő áldozatkészséget. Vétenék a megboldogult intenciói ellen, ha hosszan időzném ezen nemes jellemvonásának rajzolásánál; de másrészt vétenék a jellemkép megrajzolásában követelt hűség ellen, ha elhallgatnám, hogy a dunántúli egyházkerületnél tanügyi célokra tett 20.000 koronás alapítványán kívül végrendeletében jótékony célokra több mint 60.000 koronát hagyományozott s vétenék különösen a kegyelet ellen, mellyel a mi Magyar Protestáns Irodalmi Társaságunk a megboldogúlt emléke iránt tartozik, ha nem említeném fel azt a majdnem másfél évtizeden keresztül évről-évre visszatérő nagylelkű adományt, amellyel Hegedűs Sándor lehetővé tette ez anyagi eszközökben oly igen szegény Irodalmi Társaságnak, hogy egyik legfontosabb feladatát, a nemesen népies valláserkölcsi iratok terjesztését megvalósíthassa. Ez az évről-évre áldozni tudó, a jótéteményben meg nem restülő vallásos készség, ez Hegedűs Sándor legjellemzőbb jellemvonása. Mert ennek az életnek a valódi fényét nem a külső sikereknek az az úgyszólván szakadatlan láncolata adta meg, melyet a föntebbiekben röviden fölsoroltunk; valódi fényét és melegét az az igazi evangéliumi vallásos érzület adta meg, mely Hegedűs Sándor szivét eltölté s mely nem engedte, hogy a szerencse önteltté s fölfuvalkodottá tegye és visszatartotta attól, hogy kedvezőtlen események keresztyéni megnyugvását megzavarják. Mert hisz ha életében aránylag kevés is a mozzanat, melyet emberi álláspontunkról Ítélve bántónak mondhatunk, azért amint egy emberélet sincs ezek nélkül, úgy Hegedűs Sándor sem tudta elkerülni, hogy egy-egy esemény érzékenyen ne érintse. De éppen ezekben mutatkozott legnagyobbnak. Mikor mint miniszternek pártpolitikai szempontok azt parancsolták, hogy helyét önként engedje át másnak, nem habozott állásáról lemondani, bár agya tele volt teremtő eszmékkel, melyeknek megvalósítását az előző évek alatt szerzett tapasztalatok alapján céljául tűzte ki. S mikor így elesett attól, ami egy férfi legmagasabb becsvágyát képezheti: saját eszméinek önmaga által való