Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1907

I. Gondol Gábor emlékezete. Elmondotta Gondol Gábor emlékünnepén Pápán, 1907 szeptember 29-én dr. Antal Géza theologiai akadémiai tanár

— 6 Az 1860. évvel változik a helyzet. Az alkotmányos élet helyreálltának előérzetében megpezsdül a vármegyei élet is s Fejérmegye 1860 októberében tisztújító gyűlésre gyül egybe, melyen Gondol Gábort választják meg a megye első aljegyzőjévé. Megválasztatása jellemző az akkori viszonyokra. Maga így írja le: „A megye főispánja gróf Cziráky János, a megyei bizottmány összes tagjai, kik az intelligens osztályhoz tartoztak, határozott párthiveim voltak, s Fekete János, kit a szavazók egyeteme kivétel nélkül főjegyzőnek óhajtott, kijelentette, hogy csak az esetben fogadja el a főjegyzői állást, ha a választók biztosítják, hogy első aljegyzőnek mást nem választanak, mint Gondol Gábort, mégis, dacára ez ígéretnek, mely a főispán elnöklete alatt tartott konferencián történt, a másnapi választás alkalmával, melyet a jegyzői karra még „felkiáltással" eszközöltek, az összválasztóknak legalább Ys-öd része oly egyént kiáltott ki első aljegyzőnek, kit sem a főispán, sem a bizottmány többsége nem tartott alkalmasnak a neki szánt állomásra. Azonban a főispán a felkiáltás eredményét az első aljegyzőre nézve kimondani elmulasztván, senkinek sem jutott eszébe e tekintetben felszólalni, vagy névszerinti szavazást kérni. Kijelentése alapján felhívtak az első aljegyzői állás elfoglalására". Ezután következett az eskütétel s a hivatal elfoglalása. Teendőkben a megyei közigazgatás terén ép úgy nem volt hiány, mint annak idején a helytartótanácsnál, s Gondol Gábor, bár 12 évvel kora előbbre haladt, a teendőktől ép oly kevéssé idegenkedett, mint akkor. A közgyűlési jegyzőkönyvek vezetése a vármegyei élet újraéledésével a közönségesnél fokozottabb munkát igényelt. Egyik közgyűlés negyedik napján a két jegyző 30 ívnyi jegyzőkönyvet terjesztett hitelesítés alá, s Gondol Gábornak megvolt az az elégtétele, hogy ha a közgyűlési tagok jó része nem tudta is méltányolni a végzett munka nagyságát és gyorsaságát: a vármegye főispánjában, gróf Cziráky Jánosban a megyei jegyzők működése elismerő méltánylásra talált, mert „ez tudta s ki is jelentette, hogy az elvégzett jegyzői munka felér három heti rendes munka eredményével". A szoros értelemben vett közigazgatási teendőkön kivül azonban még nagyobb mérvű elfoglaltatást okoztak a telekkönyvi ügyek. Az abszolút kormány uralmának utolsó éveiben az alkalmazott hivatalnokok, látván helyzetük közel jövőben változását, sok ügyet elintézetlenül engedtek heverni s ez ügyek száma az alkotmányos változás hónapjaiban még nagyobb mértékben megnövekedett. A felhalmozott restanciák elintézése annál sürgősebb volt, mert éppen ezek az ügyek nyúltak legmélyebben a nép birtok- s hiteléletébe s rendezetlen voltuk a népnek nagy kárt okozott és ennek következtében növekvő elégületlenségnek forrása lett. A főispán a hátralék feldolgozására s általában ez ügyek intézésére legalkalmasabbnak Gondol Gábort találta, kit 1861 tavaszán a vármegye közgyűlése törvényszéki táblabírónak meg is választott. Gondol a kitüntető bizalmat azzal hálálta meg, hogy az összes hátralékos s az időközben beérkezett folyóügyeket 4 hónapi szakadatlan munkában, reggel