Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1905

I. Bocskay István és a bécsi béke. Kis Ernő

— 13 — megindult hadával támogatásukra. Ez hatott, az udvar közeledett feltételeivel a nemzeti kívánalmakhoz. Különösen sokat segített a béke érdekében az, hogy a főhercegek április 25-én Mátyást tették Rudolf helyeit a család fejévé. A vallásszabadság biztosítása nélkül a fejedelem nem akart békét kötni s ez ügyben a főherceg elé terjesztett kívánsága így szólt: „Kívánjuk mindenekelőtt azt a lelkiszükségünkre való fő szükséges dolgot, hogy Ö Felsége bennünket az mi vallásunkban megtartson s tartasson. Legyen szabad a lutheránus és helvetiai confessio, az római vallás azonképen ez országban minden rendek között, a ki melyikben akarand megmaradni és állani, a mint ez a szabadság volt Ö Felsége nagyatyja és édes atyja idejében is; kinek-kinek tetszésében levén az ö vallása szerint való szabad prédikáció hallgatása és prédikátor tartása minden kulcsos és mezővárosokban, várakban, akképen és falukban az egész országban. Hogy pediglen felbonthatatlanképen is megtartassák ennek az vallásnak kivánt szabadsága, amaz mód nélkül való régi articulust „hogy a lutheránusok égettessenek meg" mind az elmúlt pozsonyi utolsó gyűlésben irt articulusokhoz az ország híre és hozzájárulása nélkül ragasztott utolsó articulussal egyetemben Ő Felsége kivegye és kitörülje, erről adván és hozván articulust, hogy azokat az articulusokat kitörölte és kivette az articulusok közül Ö Felsége." A béketárgyalások alatt kitűnt, hogy a kiegyezés legnagyobb akadályát a vallásszabadság biztosítása képezte, mert úgy az osztrák, mint a magyar püspökök is az ellenállást tanácsolták a királynak, ezért húzódtak oly soká az alkudozások. Végre junius 23-án létrejött a béke. A békekötés szövege, miután kimondja, hogy eltörli az evangeliomi vallások ellen hozott törvényeket, így a legutóbbi 1604. évi XXII. t.-cikket is, kijelenti, hogy a király a „karokat és rendeket, a kik csak Magyarország határain belül élnek, összesen és egyenként, ugy a mágnásokat és nemeseket, mint közvetlenül a koronához tartozó szabad és kiváltságos városokat, továbbá a magyar véghelyeken levő katonákat az ö vallásukban és hitükben soha és sehol háborgatni nem fogja, sem mások utján háborgattatni és gátoltatni nem engedi, hanem az elébb említett összes karoknak és rendeknek