Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1904

I. Gondol Gábor önéletleirása. Közli Borsos István

— 1

1 — 4/ő része oly egyént kiáltott ki első aljegyzőnek, kit sem a főispán, sem a bizottmány többsége nem tartott alkalmasnak a neki szánt állomásra. Azonban a főispán a felkiáltás eredményét az első aljegyzőre nézve kimondani elmulasztván, senkinek sem jutott eszébe e tekintetben felszólalni, vagy névszerinti szavazást kérni. így a bizottmány többségének az értekezleten nyilvánitott kijelentése alapján felhívtak az első aljegyzői állás elfoglalására. Ezután következett az eskütétel s a hivatal elfoglalása. Igen sok munka várt a jegyzői karra. A korlátlan hatalmú kormányzatnak a magyar alkotmányos és municipális jogokkal ellenkező, megváltoztatható vagy csak módosíthatónak remélt minden alkotása ellen a központi kormánynál, az ország dignitáriusainál, megyéknél felszólamlani, felterjesztéseket s megkereséseket szerkeszteni, az abszolút hatalom közegeinek eltávozta óta összehalmozódott sürgős közügyeket előterjeszteni s a különféle folyó ügyekről, melyek a közgyűlések előtt tárgyaltattak, minden következő napra a jegyzökönyvet hitelesítés alá terjeszthető alakban megszerkeszteni, az akkori municipális tiszti állás legnehezebb feladatai közé tartozott. Egyik közgyűlés 4-ik napján a két jegyző harmincz ívre terjedő jegyzökönyvet terjesztett hitelesítés végett a közgyűlés elé. A főispán elismerését nyilvánította a munka felett s daczára annak, hogy a nagy urak, sőt magas állásra feljutott közönséges emberek nagy része is nem igen tudja, illetőleg elfelejti, hogy alárendelt közegeik minő munkát mennyi idő alatt végezhetnek el, gr. Cziráky tudta s ki is jelentette, hogy az elvégzett jegyzői munka fölér három heti rendes foglalkozás eredményével. Midőn az 1861. év elején a főispánhoz jelentés érkezett arról, hogy az annyira sürgős telekkönyvi birtoktulajdon- és hitelügyekre vonatkozó perek s folyamodványok az osztrák uralomtól érintetlenül átvett telekkönyvi hivatalban nagy tömegben hevernek elintézetlenül s azok további mellőzése a népben az alkotmányos rendszer iránti bizalmat ingatná meg: az itteni ügyek elintézésére engem jelölt ki, s a következő közgyűlés alkalmával törvényszéki táblabírónak megválasztatott. Négy hónapon át reggeli 7 órától kezdve (csupán déltől 1 óráig tartó szünet mellett) esti 8 óráig tartó szakadatlan munkával sikerült a nagy tömegben befolyó és megsürgetett hátralékos ügyeket elintézni s tanácsülés elé terjeszteni. Az úgynevezett „magyar tábla-