Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1904

I. Gondol Gábor önéletleirása. Közli Borsos István

— 12 — birői" göndolkozásmódot igen jellemzi az az epizód, hogy egy ülésben, midőn egy heti munkámat előterjesztettem és az 300 telekkönyvi bekeblezési s igényfeljegyzési ügyből s nyolcz tulajdoni jogperből állott, egyik táblabiró azt kérdezte, hogy az abszolút uralom alatt mennyi volt az egy ülésben előterjesztett ügyek legmagasabb száma s hány volt az előadó. S midőn megmondtam, hogy az előadott ügyek száma a 150-et felül nem multa s ezen tárgy mennyiség két előadó legnagyobb munkája volt, határozott rosszalást indítványozott ellenem azon oknál fogva, mert az ily túlságos munka a hivatali utód eljárását s szolgálati érdemszerzését csaknem lehetetlenné teszi. Az inditványt azonban nem fogadták el. Ez és ehhez hasonló jelenetek mindinkább bebizonyították azon állitás igaz voltát, hogy a régi hagyományoktól még nem mentes „megyei hivatal oly embernek való, kitől grácia, hogy szolgál." Ennek következtében elhatároztam, hogy még abban az esetben is otthagyom a megyei szolgálatot, ha állásom a jövő választások alkalmával szinte biztosítottnak volna is tekinthető. Ezért tudomására hoztam befolyásos egyházi és iskolai hivatalnokainknak, hogy ha az újonnan felállítandó pápai jogakadémiába a tételes jogtudomány valamelyik szakmájába tanárnak megválasztanának, ez állomást köszönettel elfogadnám. A választás reám esett, még pedig azon protestáns autonomikus szabály alapján: „vocatio est penes plebem (ecclesiam)"; sok tekintetben megnyugtató és kitüntető dolognak tekintem, hogy a főiskolai tanári kar szavazatát is megszereztem. Fej érmegye főispánja nem fogadta el lemondásomat, mert a választás három évre szólott s a választás óta még egy év sem telt el egészen. Azonban tekintve a már feltűnni kezdő ujabb kormányzati bonyodalmakat, szabadságidőt engedélyezett. Ez még el sem mult, midőn a megye levéltárába fegyveresen betolakodott császári csendőrök erőhatalommal vittek el onnan irományokat és ezen kihívás következtében a főispán és tisztikar beadták lemondásukat. Én ezután Pápán 1861 nov. 4-én elfoglaltam tanári állásomat ugyanazon alkalommal, midőn Kiss János és Kotasz István hittanárok is felolvasták székfoglaló értekezésüket. A jogakadémia tantárgyai közül általában a tételes jog előadása jutott osztályrészemül, melynek mindegyik ágában tanítottam időnként mindaddig, míg Körösy Sándor tanár helyét el nem foglalta. Ezután kiválóan a római és