Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1903

II. Széttekintés kollégiumunk könyvtárában. Borsos István

TT. Széttekíntés kollégiumunk könyvtárában. Sok vész és zivatar söpört át főiskolánkon csaknem négyszázados fennállása alatt. Az erös fát, mely 1531-ben vert gyökeret, sokszor megtépdesték a magyar haza történetének viharai. Söt volt idö, midőn úgy tetszett, hogy az erös fa meghalt. A hatalmas törzs holtnak látszott s csak imitt-amott ütődött ki rajta a tengődő élet egy-egy csekélyke zöld hajtása. Mária Terézia uralkodása alatt volt ez. 1752-ben kikergették Pápa városából a tanuló ifjúságot profeszszorával és praeceptoraival együtt. Elvették az iskolát, a templomot s a paplakot. Szétoszlott a múzsák nagyratörő serege s csak némi kis maradvány tengődött közel harminc évig a szomszédos ÁdázTevel nemesi községben. Mert ez articularis hely volt; azaz olyan község, ahol a protestánsok szabad vallásgyakorlata törvény szerint meg nem szüntethető. Hát Pápa városa talán nem juthatott el ily kiváltságra? Dehogy nem! Csakhogy a törvény megalkotása idejében Pápa még a reformáció egyik föerössége gyanánt szerepelt s így kérdésbe sem jöhetett a jog megállapításánál. Később aztán a még gyászosabb időkben ezt használták fel megrontására. Milyen idők is voltak azok! A jog, törvény és igazság még elméletben sem uralkodott. „Aki birja, az marja", ez volt az uralkodó hatalom jelszava s a másik félre föltétlenül állott a „Vae victis!" gyászos jeligéje. Ennyi zivatar, ennyi vész közt sok minden elkallódott abból, amit a régi idők összegyűjtöttek. De mégis maradt valami. Az újabb, tűrhetőbb helyzet pedig sok mindenfélét szerzett hozzá. Egyik legfőbb büszkesége főiskolánknak a könyvtár, mely több százados múltra tekinthet vissza. Valószinüleg egy idős magával az iskolával; tehát 1531-ben keletkezett. De a kétségtelen írott bizonyí-