Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1903

II. Széttekintés kollégiumunk könyvtárában. Borsos István

— 35 — tékok nem nyúlnak ily régi időre vissza. Legrégibb írott bizonyítékunk 1637-ből van. Egy régi könyvben ugyanis azt a bejegyzést olvashatjuk, hogy tulajdonosa ebben az évben ajándékozta a pápai református scholának. Ettől kezdve aztán mindig több-több jelével találkozunk a könyvtár gyarapodásának. Különösen a 18-ik század elejéről számos, rettentően befirkált táblájú könyv kiáltja felénk: „Sum coetus Papensis." Hiába, a diák akkor is csak olyan volt, mint most. Nehezen tudta megállni, hogy ha mást nem, legalább a nevét bele ne firkálja a használatra kivitt könyvbe. A sok hiábavaló firkálás közt persze olyan is akad, amiért most dicsérjük az illetőt. Mert több régi szénior és bibliothecarius nevét tudjuk meg ezekből. A könyvtár most már közel harmincezer darabból áll a duplikátumokkal együtt. Értékére pedig következtetést vonhatunk abból, hogy 1840-től 1900-ig 53821 korona 92 fillért fordítottak könyvbeszerzésekre és köttetésre. Pedig a könyvtár sokkal nagyobb része már azelőtt megvolt, részint pedig ajándékozás útján került hozzánk azóta. Úgy, hogy a valódi becsértéket ennek az összegnek háromszorosára tehetjük. Ekkora könyvhalmazban természetesen találkozik elég sok értékes és ritka könyv, söt egyetlen példány (unicum) is elég szép számmal. Az ilyen értékesebb, vagy valamely szempontból érdekesebb könyvekről és tárgyakról akarok most egyet-mást elmondani. A könyvnyomtatás, mint tudjuk, 1450—1455 közt kezdődött, mikor Gutenberg János társával együtt kinyomatta a 42 soros bibliát, melyből csak kevés számú példány maradt fenn napjainkig. Egy-egy darab ebből kincseket ér; de valóságban már semmi árért sem kapható, mivel mindegyik szilárd kezekbe, nagy könyvtárak birtokába jutott. Azokat a könyveket, melyeket ettől kezdve 1500-ig nyomattak, ősnyomtatványoknak (incunabula) nevezik. Ilyen incunabulumok elég gyakoriak a nyugoti államok nagy könyvtáraiban, de hazánkban általában ritkák. Elpusztultak a törökvilág és a nemzeti szabadságharcok sokféle viharai közt. Nálunk nincs több kilenc műnél. Legrégibb és legszebb közöttük egy államtudományi munka, mit 1482-ben, Rómában nyomattak pataviai Planck István nyomdájában. Cime: „Egidius Romanus: De regimine principum." Alakja kis ívrét s 136 levélből áll. Papirosa kitűnő, betűi szépek és nagyok. 3*