Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1902

I. Az igehirdetés alapelvei. Székfoglaló értekezés Csizmadia Lajostól

- 3ä álláspontja elhagyására, ugyanis egyszerre Krisztus imádásának tanát tette vita tárgyává és számtalan idézetével annyira összezavarta a vitát, hogy Erdödi a fejedelem beavatkozását kénytelen volt kikérni, aki Békéssel újra meginté a két félt, hogy tartózkodjék a szőfacsarástól és álokoskodásoktól. A hatnapos vitának az az eredménye lett, hogy az unitáriusok és a kálvinisták hitvallásukat külön kiadták, söt Melius és Károli épp úgy a magukénak hirdették a győzelmet a tiszai részeken, mint Dávid és pártja Erdélyben. A váradi zsinat a zsinatok hosszú sorát bezárta, Magyarországon az unitárizmus terjedése megakadt, ellenben Erdélyben a kálvinizmus háttérbe szorúlt legalább egy időre, az 1571 vásárhelyi országgyűlés pedig törvénybe igtatta az unitáriusok szabad vallásgyakorlatát. A két fél továbbra is küzdött egymással a polemikus irodalom terén, a vitában Károli is résztvett egy latin nyelvű müve] „Brevis erudita et perspicua explicatio orthodoxae fidei"-vel. Müvét különösen Dávid ellen irta, ki 1570-ben már Krisztust nem örökkévaló Istennek, hanem embernek tartotta, ki szerinte istenségét ajándék útján nyerte az Atyától. Az érdekes müvet Wittenbergbe küldte birálat végett, hol vele igen nagy elismerést aratott. Ugyanezen évben bocsátá ki prédikációit, mindössze hatot, melyben az unitáriusok ellen küzd. Elmondja előszavában, hogy a sátán által felindított kevély, felfuvalkodott embereket a tisztesség kívánás vitte arra, hogy Isten ismeretét eltemessék. Annyi sok visszavonás között a keresztyének egy része a világ végét várja, nem gondolva azzal, hogy szükség eretnekségnek lenni, hogy a választottak megpróbáltassanak. Ígéri, hogy ezután gyakrabban fog irni, hogy az olasz Blandrata és Dávid Ferenc eretnekségét bebizonyíthassa. Prédikációit mély hit, szelicl hang, de erős kritikai ész jellemzi, ritkán használ erőteljesebb hangot, csakis akkor, midőn Basiliust és Heltait támadja. Érdekesek azok a pár sorból álló jellemzések, melyekben Dávidról és Heltairól megemlékezik. Elismeri Dávid készültségét, de ideges embernek tünteti fel, ki ha előtte valaki Krisztus természet szerinti istenségét fejtegeti, akkor boszankodik, dúl-fúl mérgében, haragszik, fut a nyála, ellenben ha csak embernek mondja valaki, akkor örül és felette bölcs embernek tartja. Heltaival való vitája alkalmával igen erős hangon kel ki az egykorú kálvinista prédikátorok ellen, Mídasnak 3