Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1902

I. Az igehirdetés alapelvei. Székfoglaló értekezés Csizmadia Lajostól

-lovaló küzdelem képzelmét sokszor megragadja, de e küzdelem mégis oly terhesnek, a legtöbbször oly meddőnek látszik előtte, hogy igazolva érzi magát, ha felhagy vele. A legmagasztosabb érzelmet: a szeretetet annyira hajlandó csupán önmagára irányozni, hogy önzésében a jóságot, a nagylelkűséget, az önfeláldozást merő balgaságnak tekinti. Az élet nyomorúságai oly könnyen leverik s magát a véletlen, a vak eset játék tárgyának érezve a bajok között oly hamar elcsügged, kétségbeesik. Mindenek felett pedig az élet oly rövid, a halál sötét völgye oly félelmes. A mindent elnyelő, megemésztő enyészet jelképei: a sír és koporsó rémülettel töltik el. A rájuk való gondolat megbénítja a lelket, lerántja magasra törő szárnyalásából. A félelemtől elvakulva hitelre talál nála a test bölcselkedése, mely szerint életünknek, fáradalmainknak, küzdelmünknek egyéb haszna nincs, minthogy „együnk és igyunk". Az életről való ily alacsony felfogásnak nyomában mindig az erkölcsi sülyedés jár. Ez az az út, „melynek vége a halálra vivő útnak vége". Itt más gyógyszer, más célra vezető eszköz nincs, mint az értelem megvilágítása és az akarat megjobbítása. Alert az ember nem gép, hanem értelemmel és szabad akarattal felruházott lény. Az ember megtartása csak természetének, érzületének és gondolkodásának megnemesítése által érhető el. Itt nincs helye az opus operatumnak, melyhez az enervált lelkek babonás hiedelmükben fordulnak. Még Krisztus halálának haszna is ugy árad ki ránk, — mely jól lehet engesztelő áldozat, —- ha azt a hit által öntudatosan igyekszünk magunkévá tenni. Ha Krisztus hasonlatosságára teljes erőnkből törekszünk, mint az apostol mondja: ha „félelemmel és rettegéssel visszük véghez idvességünket". (Fii. 2 : 12.) Valósággal, Isten a kegyelem és a megtartás munkáját úgy viszi keresztül, elesett természetünket ugy nemesíti meg, hogy igéjében szól hozzánk. Az Ige az eszköz, mellyel az emberek szivét, lelkét ujjá teremti, érzületét és gondolkodását gyökeresen átváltoztatja. És ez átváltozás oly teljes, hogy az újtestamentom joggal beszélhet újteremtményről. A megtartás munkájának útja. rendesen ez: igéjében ígéretekkel és fenyegetésekkel szól értelmünkhöz, appellál erkölcsi érzetünkhöz, hogy meggyőzzön minket a jóról, s megnyerjen minket magának, „hogy az odafelvalókat keressük". Igéjében biztosít afelől, hogy az igazságért való küzdelem, nem hiába való harc, a szeretet és önfeláldozás munkái nem veszteségek. Igéjében nyújt biztosítékot a