Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1902

I. Az igehirdetés alapelvei. Székfoglaló értekezés Csizmadia Lajostól

— 11 — felöl, hogy valamint a természeti világban rend, törvény és cél uralkodik: úgy az erkölcsi világban is van rend és törvény, van osztó igazság. Az ö gondviselése őrködik ugy a természeti, mint az erkölcsi világ felett. Igéje vet fényt a halál setét és néma birodalmára, világosságra hozván az életet és halhatatlanságot. S ez áldott világosságnál az enyészet és megsemmisülés félelmes szimbólumai elvesztik borzalmasságukat. Ám ha Isten megparancsolta igehirdetöinek: „vigasztaljátok az én népemet," — eszközt is adott a kezökbe, amivel megerösithetik „a reszkető térdeket", balzsamot önthetnek a szivek fájó sebeire. Amivel meggyőzhetik a kételkedőt, megbátoríthatják a csüggedezőt. Amivel inthetik, serkenthetik a „jó igyekezetben" resteket — még magasabbra buzdíthatják a buzgókat. Úgy van! Isten minden izenetének az az alapgondolata, amit a költő oly szépen fejez ki: „mondottam ember küzdj és bizva bizzál!" 3. Most még csak az van hátra, hogy egy tekintetet vessünk az Ige közlési módjára, illetőleg az igehirdetés közegére. Arra, aki közvetíti Isten izeneteit. A Szentírás minden lapja arról tesz bizonyságot, hogy Isten ember által szól az emberekhez. Mint Kálvinunk mondja örök becsű müvében: „Fidem nobis Deus inspirat, sed evangelii sui organo."

1) S hogy kik legyenek az orgánum, ugyanott néhány sorral alább igy szól: „Sicuti autem veterem populum non ablegavit ad angelos, sed doctores exci tavit e terra, qui vere praestarent munus angelicum. ita et nos hodie humanitus vult docere".

2) Lévén az isteni izenet, az Ige mellett a legnagyobb erősség, a legfontosabb bizonyíték annak benső igazsága. Viszont az emberben is meg van az a tehetség, az a képesség, hogy fölismerhesse az isteni izenet valódiságát. Bárha nem működik is mindenkor és mindenkiben teljes élénkséggel. Ez a tehetség, ez a képesség: az igazságnak velünk született érzéke. (Ján. 18 : 37.) Föltétlenül helyesnek kell elismernünk Urunk ama mondását, hogy aki a Mózeseknek és a prófétáknak nem hisz, nem hisz a halálból feltámadottnak sem. (Luk. 16:28—31.) Nem hinne a mennyekből alászállott angyalnak sem. *) Calvin, Instit. L. IV. C. 1:5. 2) U. o.