Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1902
I. Az igehirdetés alapelvei. Székfoglaló értekezés Csizmadia Lajostól
röl, — vagy hogy a tudós körökben kedvelt kifejezéssel éljünk, — a világ alakulásáról mondhat. A Szentírás történeti adatai pedig a legújabb kutatások bizonysága szerint a legpontosabbak és hitelesebbek az őskorból föntmaradt okmányok között. Es minden történeti tanítása isteni tanulságot nyújt. Páratlan igazságszeretetét, igazmondását épen az bizonyítja, hogy egyes kegyes férfiak botlását, bűnét nem takargatja, nem szépítgeti. Híven rajzolja az emberi életet és ezáltal is tanít. A bibliának pedig a mai bövültebb és alaposabb ismereteinkkel ellenkező állításaira csak annyit jegyzünk meg: a biblia sohasem arrogálta magának egyes tudományágak létrehozását, fejlesztését, a tudományos tételek megállapítását. „A bibliának az emberi ismeretek bármely ágához tartozó közléseinek vezéreszméje nem a tudományos, hanem a vallásos. A természeti tények és elvek birodalmában természetfeletti ihletéssel mozog. Ez különbözteti meg az ó-kor minden más irataitól, — de egyúttal ez a körülmény emeli föléje a tudományos gáncsoskodásnak is." 1) Ismétlem, a Szentírás úgy amint van, a maga teljességében lehet csak ránk nézve a könyvek-könyve, az emberiség családi könyve. Csak a teljes Szentírás, vagyis a részeitől meg nem fosztott, meg nem csonkított Ige alkalmas a tanításra, a feddésre, a megjobbításra (II. Tim. 3 : 16.). 2. Igen, tanítani és oktatni, inteni és feddeni, vigasztalni és buzdítani: ez az igehirdetés feladata, rendeltetése. Magasztos célját: a testi és értelmi életnél magasabb szellemi élet, a szokás megszentelte társadalmi konvenciónál felsőbb rendű erkölcsiség fölkeltését, csak e feladat betöltése által érheti el. Csak az elme megvilágítása és a sziv megjobbítása az út, amelyen eljuthatunk ehez a magasabbrendü élethez, melyet az Isten országának tagjai élnek. Amit Istenben való életnek nevezhetünk. Amely a szív benső békéjében, a lélek nyugalmában és különös erkölcsi tisztaságban nyilvánul. Hisz ez életnek gátolója, akadályozója az értelem elsötétedése, az akarat romlottsága, egyszóval kimondva a testiesség. Ennek a következménye, hogy a gyarló ember, az alacsony föld gyermeke, nem képes meglátni „az odafelvalókat", minden örömét, minden boldogságát csak a földön és csak a földiekben keresi. Az igazságért és más nemes eszmékért *) Laidlaw : „The antropology of Bible" 105.
