Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1901

I. M. Tullius Cicerónak Gn. Pompejus fővezérsége ügyében tartott beszéde. Fordította Faragó János

— 12 — ték be tőkéjüket, ezeknek a vagyoni érdekére már magában véve is nektek kell ügyelnetek. Mert ha az állami jövedelmeket mindig a haza éltetőjének tekintettük, akkor azt a testületet, amely azokat beszedi, joggal mondhatjuk egyéb társadalmi osztályok támaszának. Azután a többi társadalmi osztályokhoz tartozó tevékeny és munkás emberek / egyrészt foglalkozást kerestek maguknak Ázsiában, ezekre, mivel idegen földön vannak, nektek kell gondot viselni, másrészt ama tartományban nagy tőkéik vannak befektetve. A ti jő sziveteken áll tehát, hogy elejét vegyétek számos polgártársatok anyagi bukásának, — bölcseségteken, hogy belássátok, hogy sok polgár anyagi bukása nem lehet közömbös az államra. Mert először is az igen keveset nyom a latba, hogy, ha elpusztulnak is bérlőink, a jövedelmi forrásokat győzelem esetén utóbb visszaszerezzük; hiszen sem azoknak nem lesz módjukban, miután annyit vesztettek, hogy újra bérbevegyék, sem másokban nem lesz erre hajlandóság, mivelhogy félnek. Azután, amire ugyancsak Ázsia s épen ez a Mithridates tanított bennünket az ázsiai háború kezdetén, kárunkon okulva, azt sem szabad sehogysem elfelednünk. Akkor ugyanis, mivel Ázsiában igen sokan nagy összegeket veszítettek, köztudomásu dolog, hogy Kómában, miután nem tudtak fizetni, csökkent a hitel. Mert egy államban sem veszthetik el sokan pénzüket és vagyonukat a nélkül, hogy másokat is magukkal ne rántsanak ugyanabba a veszedelembe. Ettől a csapástól óvjátok meg az országot és higyjétek el nekem, hogy amit ti magatok tapasztaltok, ez a mostani hitel- és pénzügyi viszony, mely Kómában, mely a forumon észlelhető, összefüggésben van amaz ázsiai pénzügyi állapotokkal s annak a folyománya; az nem kerülhet csődbe anélkül, hogy bukására a mienk is alapjában meg ne rendüljön. ítéljetek tehát, lehet-e töprenkednetek affelett, Rccapitulatio. _ hogy minden erőnket összeszedve folytassuk azt a háborút, melyben nevetek dicsőségét, szövetségeseink nyugalmát, legdúsabb jövedelmi forrásainkat, igen sok polgártársunk vagyonát, melylyel az állam érdeke is szorosan összefügg, kell megoltalmazni. A coiiiirmatio VIII. Miután szólottam a háború természetéről, második reszc. mos

t nagyságáról fogok röviden beszélni. El lehet ugyanis mondani, ami a háború természetét illeti, hogy az oly-