Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1897

II. Waltharius manu fortis

VII 8 ha majdan Hildegundád ölelni akarod, 1090 Mi furcsa lessz, e célra ha használod balod! Es ferdék lesznek eztán s balgák a tetteid." Es Walter válaszolt rá : „() Egyszemű te, esitt! En szarvast leterítek nem eggyet, mint balog, De vadkansültre vágyni szived hiába fog. 1095 Haránt szemmel tekintve szidod szolgáidat Es sandán pislogatsz, ha köszönt lovag-csapat. Mint régi jó barátom, tanácsom íme vedd : Ha majd házadba jutva meglelted tűzhelyed, Főzess pépet magadnak tejből, lisztből sokat, 1100 Jó étel ez, kinőhet még tőle a fogad." így újult meg a régi, baráti kötelék, A sebgyötörte Guntert lovára emelék, Békén elváltak aztán búcsúra nyújtva kart, A frankok Wormsba mennek, Walter hónába tart. 1105 Fogadta otthon a hőst ujjongó hódolat, Hildgunddal nemsokára megülték nászukat. Hogy atyja elhalt, úr lőn az aquitánokon . Es harminc éven által uralgott boldogon. Leírjam mint csatázott s győzött még sok csatán ? 1110 De tompa már a tollam, jobb hallgatnom talán. S most jámbor olvasóm, fogadj • kegyedbe engem, Tudom, tücsök dalához hasonlít gyönge versem, De hidd el, ifjú lelkem szent cél hatotta át, Jézus dicséretével végzem Walter d tlát.