Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1897

II. Waltharius manu fortis

XLVI Ezzel boszulhatá meg magát a hős. lmé Lesújtott, — és kihullott bősz Hágen jobb szeme, 1055 Erezte kardja súlyát a franknak homloka, Az ajkát felhasítá, kihullott hat foga. XII. kaland. Hogy ittak a bajnokok tréfás beszéd közben békeáldomást, hogy ért hazájába Hildegund dal Walter. 'fiz, hare így ére véget. A szomj és a sebek S a fáradság a fegyvert letenni késztenek. Nem távozott egyik sem onnan sértetlenül, 1000 Erőre, szívre egymást nem múlhaták felül. A téren mind a három véres jelet hagyott, Itt lába a királynak, Walternek karja ott, Amott meg a vonagló szem tüskés Hágené, A hűn kincsből a részét mindeggyik elnyeré. 1065 Aztán leült a két hős, Gunter földön feküdt, Gyógyítgaták virággal sok vérző sebhelyük. Hildgundát hívta Walter : „Hozz gyolcskötést, jövel!" S a lányka a sebeket gonddal kötözte el.. Majd szólt a hős imígyen : „Most tölts bort a pohárba, 1070 Bizony kiérdemeltük a hűs italt mi mára. Hágennek nyújts először üdítő serleget, Ki hű volt a királyhoz s bátran vitézkedett, Oszt' nékem, a nehezze az én részem vala, De Gunter jő utolján, mert renyhén h

areola." 1075 Szavát követte nyomban az ékes hajadon Es így szólt Hágen ekkor, bár szomjas volt nagyon : „Az első korty nem engem, de mátkád illeti, Különb!) volt ő minálunk, azért csak vidd neki !" Fáradtan bár, de vígan szüresölgeté borát 1080 Tüskés Hágennel eggyütt a régi jó barát. A harci lárma, fegyver dörejje hallgatott, A bornál nagy vidáman, kedvvel tréfáltak ott. „Jövőben, szóla Hágen, majd szarvast ejtesz el, S bőréből jobb karodra jó nagy keztyűt veszel, 1085 S ha gyapjúval tömöd ki, lessz tán, ki elhiszi, Hogy mit keztyűbe rejtél, a karod igazi! O jaj, jövőbe' minden szokásnak ellene Széles szablyádnak a jobb csípődön lessz helye,