Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1897

II. Waltharius manu fortis

XIII midőn a 9. század végén és a 10. században a magyarok törtek be kalandos útjaikon Németországba, a régi harcias mondák, melyeket már az 5. és 6. század énekelt Attiláról, ismét életre keltek s így némileg a magyarságnak is része van a Waltharius manu forth cimü hősköltemény létrejöttében, mely hőskölteménynek epizódszerű voltában is egyik legjelentősebb alakja Attila vagy máskép Etele király. Nem harci sátorban, nem is fejedelem lovagoktól népes udvarában született meg a Walterdal, hanem a kolostor áhítatos csöndjében, az iskola asztalán irta ineg a kegyes hűn királynak, az erőskarú Walternak és a bájos Hildegundáuak történetét egy ifjú szerzetes. Ami a germán hősmondákról általában áll, az teljes mértékben alkalmazható a AValterdalra. Attila imponáló alakját a bámuló tisztelet,, hódoló lelkesedés hangján magasztalja ez ének és szinte csodálatot kelthet, mikor egy német költő ajka ily rokonszenves, s amellett erővel teljes, hévtől lángoló sorokban zengi meg a hűn király seregének vonulását : . . . Kantárszárát eresztve elül Etel halad, Es lépést tartva véle nyomában a csapat. Lovak patáitól reng a földnek kebele, Pajzsok s kardok csörögnek, a lég reszket bele, Tündöklik lándzsa-erdő a síkon, mint midőn Kelő nap fénye fürdik a harmatos mezőn. Hegy tornyosúl előttük s átmásznak rajta ím ! Átúsznak Rhone- s Saone-nak zúgó hullámain! A hadvezérnek e méltóságos rajzát méltóan egészíti ki a jóságos, szelíd fejedelemnek képe, melyet később szemünk elé állít s mely szakasztott mása a Nibelungok patriarchális uralkodójának, kinek udvarában a német hősmonda legkedveltebb alakjai a Berni Detre, Hildebrand, Riivider stb. gyűlnek össze . . . A Walterdal tulajdonképeni hőse: Walter, az aquitán királyfi szintén nem ismeretlen alak a hősmondák birodalmában. A húo királynál töltött évei, hazájába menekülése és az úton megvívott harcai több, nagyrészt töredékekben fennmaradt költeméuynek szolgáltak anyagául. Ezek közül különösen érdekes az a középfeluérnet költemény töredék, melyet nemsokkal azután fedeztek fel (1839), hogy Grimm az Ekkehard Walterdalának új kiadásával és magyarázatával először méltatta érdeme szerint az eposzt. A középfelnémet költeményben a hunok s nem a frankok veszik üldözőbe Waltert s küzdenek meg véle a kincsért, így tehát a monda e változatában még nagyobb szerepük jut a hunoknak. Egy másik változata a Walter-mondának az angol-szász töredékben található, hol a hős mint „Ätlan ordwyga" — Attila előharcosa jelenik meg. A skandináv AVilkinasaga, egy 13. századbeli lengyel krónika s végül a Novalese olasz kolostor krónikája tudnak még Walterröl, s részben menyasszonyáról Hildegundáról is. A „spanyol" Waltert gyakran említi a Nibelung-dal, még pedig csaknem mindig a nagy népeposz egyik főhősével: Hágennel kapcsolatban. Ez egymástól időben és térben messze távoleső töredékek kétségtelenné teszik, hogy a Waltermonda