Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1895

I. A Toldi-kérdés

— 18 — sau tartotta számunkra e magyar földön termett s tisztán nemzeti mese-kört, mégis tökéletesen megoldotta ezélját, mely abban sarkallott csupán: nem gondolva a. történeti igazságok kutatásával, egyedül a Tholdi nevéhez fűződött s a népmesékben foglalt tetteket örökitse meg. E czélja megvalósításában nem zavarhatta meg azon néhány adat, a melyet a krónikákban Tholdi Miklósról, mint valóban létezőről talált. Ezt is ép ugy kritika nélkül elfogadta s a mondák közé be is szőtte, mint a többi részleteket. O csak egészet akart adni, de a bírálatot Tholdi létezése fölött már azért is mellőzte, mert a krónikák által megőrzött néhány adat, köztük Tholdi Miklós nevű egyénnek születése s halálozási évszáma azonnal meggyőzte őt, hogy e személy mindenesetre egy ugyanazon alak históriája hősével s a mondák is erre vonatkoznak. E meggyőződése czéljára nézve közömbös levén, mellékes dolognak tűnt föl előtte. Azonban a mi szempontunkból, mely a. Toldi-kérdést illeti, midőn konstatáljuk, hogy Ilosvay minden előleges kutatás é.s oknyomozás nélkül, egyedül bona tide fogadta e Toldi Miklós való létezését s tette korát a XIV. századra, önkénytelenül is előáll az utolsó kérdés: miben sark a,Ilik tehát a, tévedés s mi a végső megoldása ez ügynek? A tévedés főoka a tárgy természetében rejlik. Minden oly mondai hős való létezése kétséges, mely nemzete valamely élő vagy a múltban szereplő családjának nevét viseli. Az e fölötti kérdést tisztába hozni igen nehéz, mert csakis a. történelmi s a tisztán mondai adatok szorgos egybevetése vezethet biztos útra. Megtörténik az a nép költészete világában, hogy egy, már több századot élő mondakör egyszerre uj, valósággal létező egyén nevét veszi át; nem ritka az sem, hogy valamely monda hősének a neve egy, a nép előtt feltűnő alaknak uj, esetleg család — sőt nemzetség— neve lészen. Ezekhez járul harmadik esetnek még, hogy valamely monda hősének neve minden ok nélkül Összetalálkozik élő emberek nevével. Az előbbi esetekben minden esetre bizonyos kiválóság a létező egyénben, helyesebben szólva: némi hasonlatosság a közvetlen ok, mely vagy a hősnek, vagy a mondának ad uj nevet. Az