Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1895
I. A Toldi-kérdés
— 19 — utolsónál azonban a legtöbb alkalommal véletlenség a magyarázó ok. Ilosvay Toldi-jában, tekintve a mondát s az oklevelek által felfödözött. történeti valóságot, az a nagy ellenmondás, mely e két dolog között van, nem engedi sem az első, sem a második föltétel elfogadását. Mig a történelmi tények nagy tekintélyű s előkelő állású egyénekként szerepeltetik a két Toldit: a monda e tekintetben Miklósról hallgat. Pedig, ha alsó rangú dolgait, szolgaságát megtartotta emlékezetben, miért feledkezett meg Ilosvay históriájában a magas tisztségekről, melyekkel a király Toldi Miklóst kitüntette? Készakaró feledékenységről, amint Ilosvaynál szó nem lehet, annál kevésbé illeti e vád a népmondát, a melynek természete, hogy benne a nép hősét nem csak magához teszi hasonlóvá, hanem egyszersmind magától igen messze föl is emeli. A nép képzelete ezzel az ellentétességgel magának a nép szivében lakozó hiu vágynak, a nagyravágyásnak tesz eleget. Innen van, hogy a valódi népmondák hőseinek élete mindig a, két szélsőség között folyik le: a nyomorult szegény emberből biztosan nagy rangú ur, sőt király is lészen. A Toldi mondában, melyet Ilosvay megőrzött, a hős e felmagasztalása hiányzik. Mig az oklevelekben éppen ellenkezőleg a Toldiak fényes pályája van megőrizve. Ezen adatok a mily ellentétesek, oly különböző s ellentétes eredményre vezetnek a köv etkeztetés fonalán. Azon tény, hogy a Toldiak N. Lajos király korában főispánságot viseltek, kétségtelenné teszi ezeknek főranguságát; mert azon korban is a- főispánság tisztjét nagy ősökkel dicsekedő családok tagjai vitték. Ennél fogva ezen körülmény nem felel meg a monda szelleme és jellemének, melynek hőse elhanyagolt nevelésű kÖznemesként tűnik föl. A történetiség hivei előtt sem kis értékű ez ellenmondás, amennyiben Szilády Aron iparkodik áthidalni egy ujabb, a mondára irányuló elmélettel a tátongó űrt, mely a két adatot elválasztja egymástól. »Miklósnak az oklevelekből kitűnő pályája olyan, — igy szól — hogy az énekbeli. hős életének második fele, azzal mindenben összeegyeztethető. Kevésbé állna ez a hős gyermek és ifjú koráról, amint Ilosvay leirja. Azonban a vaAamivé lett emberek életének első részét ma is igen sokszor az 2*
