Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1895

I. A Toldi-kérdés

— 7 — Ez ellenmondást még őszinte beismerése sem képes megszüntetni, melyet Toldi halála idejére vonatkoztat. Miután előre bocsátja: »ugyan ily hihetőség illeti Toldi halála idejét is (t. i. mint születési évét), azonnal beismeri a nehézséget, mely az Ilosvay által időjelölés gyanánt emiitett körülmény megnem határozható voltában rejlik.« E körülmény nem egyéb, mint Lajos király utolsó budai gyűlése, mely után két évre halt meg Ilosvay szerint Toldi Miklós. A monda és a történet e pontban nem találkozván össze, csak az őszinte beismerés enyhitette az ellenmondás súlyát, a nélkül azonban, hogy a történeti felfogás vitatóinak e hibáját elfödte volna. Különben is ezen ellentétesség az Ilosvay-féle monda s a történeti felfogás közt, nem csak az időre, de már mint fönnebb emiitettük a Miklósnak tulajdonitatott dolgokra is fönáll. Az egyik helyen a legszebb elismeréssel illeti Ilosvayt: » A mily kimélet nélkül mellőzte azt, amit csak mithosnak, képzeletnek vélt, ép oly hűséggel és szívóssággal ragaszkodott mind ahhoz, a mit kritikájával a megtörtént dolgok sorába iktatott.« (L. Régi magy. kit. tört. IV. 350.) Másutt azonban éppen e magasztalt kritika hiánya fölött elmélkedve oly eredményre jut, hogy Ilosvay azért tévesztette össze az eseményeket, mert a nép ajkán élő monda után indult. A kérdésnek ily megoldása minden esetre a legtökéletesebb, de a történelmi felfogás előharczosát illetőleg éppen nem következetes. Az oly krónikásról, a kinek történeti pontosságát meghatározott évekre elfogadjuk (pl. Toldi születésére,) nem szabad föltételeznünk, hogy a legnagyobb anachronismusba essék egyéb históriai tények megörökitésénél. Vájjon nem a legnagyobb időrendi elhibázás-e Ilosvayra nézve, aki Mátyás korához közeli században élt, a Mátyás korabeli, igen fontos és nevezetes eseményeket N. Lajos király uralkodása idejére áthelyezni. Hisz ő mindenesetre ha kritikával élt volna a monda eseményeinek felsorolásában, éppen úgy azon meggyőződésre jutott volna, mint maga Szilády Áron, t. i. »Lajosnak még nem, csak Mátyásnak volt módjában vitézi játékokat tartani TTjhelyben.« Csakhogy mivel a történeti dolgok birálatától már tárgyánál fogva távol kellett magát tartania, egyedül a hagyományt, a nép mondáját követte és akarta is fentartani az