Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1891
I. Elméletek a villamosságról. Barabás Jenőtől.
- 12 — Ha a két párhuzamos vezetőben az áramok iránya ellenkező, akkor a két vezető által létrehozott kis aetherforgatagoknak forgási iránya ellenkező lesz, s igy ha a két áram intensitása egyenlő, a két vezetőt elválasztó közeg közepén a forgatagok egymásba ütköznek, egymás hatását lerontani törekszenek, mig a vezetők külső odalán aether fölszivódás történik, ezen két ok folytán a vezetők távozni törekszenek egymástól anynyira, mig az egyensúly a távolsággal csökkenő electrodynamikai taszítás ós a vezetők tehetetlensége és súrlódása között beáll A mágnesség Ampére óta szintén az electromos tünemények csoportjába tartozik, mely szerint minden molecula körül áramok folynak, melyek az áram hatása alatt electrodynamikai uton párhuzamosakká és egyirányúak ká tétetnek. Hogy a tömecsek rendezkedése rendkívüli befolyással van a delejességre, mutatja az, hogy csak néhány anyag változtatható át delejjé, avason kivül chrom, nickel és kobalt és még néhány anyag. Hogy csakugyan a tömecsek bizonyos rendezettségében áll a delejesség, mutatja az, hogy majdnem kivétel nélkül csak szilárd testek delejezhetők, továbbá olvadáskor és nagyobb hőmérséklet mellett delejességöket elvesztik. A tömecsek rendezettségének fölvétele nélkül nem lehetne a sarkiassá got megmagyarázni, legkevésbé azt, hogy a delej legapróbb részekre törve is két ellentétes sarokkal bir. Ilogy az áram a tömecsek körül folyó moleculáris áramokat rendezni törekszik, mutatja az, hogy erős electromágnes sarkai közé felfüggesztett, nem delejezhető test, hosszirányával merőlegesen helyezkedik el a sarkokat összekötő vonalra, mert belsó szerkezete nem engedvén meg a tömecsek rendezését, oly irányban helyezkedik el, melyben ezen rendező erő hatása reá a legkisebb. Az áramlás megmagyarázására az elméletek egész sora állitatott fel. Weber*) szerint az áramkörben két folyadék foly egymás mellett a tömecsek közötti csatornákban. Az electromos erő a folyadékoknak mind nagyobb sebességet adna, ha az áramlás közben fellépő akadályok e sebességet nem csök*) Wiedemann. Die L. der E. IV. 1031.
