Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1890
I. Fichte és az ethicizmus az ujabb vallásbölcsészetben. Antal Gézától.
4 lódi értelmét, csak az esetben volna igaza, ha Fichte azon kérdést vetette volna föl: \aljon mi a szubstanczia fogalmát egyáltalán képesek vagyunk-e végességünknél fogva a maga elvontságában fölfogni s lehető-e egyáltalán a Spinoza alapelvénél, hogy omnis determinatio est negatio a legvégső fokon még valami reálisát képzelnünk V így azonban, amint Fichte a szubstanczia fogalmát bírálat alá veszi, kénytelenek vagyunk ismételni föntebbi szavainkat, hogy a fogalom ily önkényes megszorítása a bölcsészettörténete által nem igazolható. Praktikus oldalról Fichte az erkölcsiség szempontjából támadja meg az istennek mint szubstancziának fogalmát, hadat üzenve az eudämonizmusnak, melynek főtámaszát épen az istenfogalom föntebb emiitett érzéki voltában látja. Igaz, hogy ez istenfogalom lehet ártalmatlan is, mert az alapjában jó sziv nem engedi magát egy téves fogalom által félrevezettetni: de viszont lehet erkölcsileg nagyon is ártalmas, sőt alapjában ilyennek is kell lennie, mert dogmatizmus a spekuláczióban s eudämonizmus az erkölcstanban szükségképen egymással járnak épügy, mint idealizmus és moralizmus. Az eudämonisztikus istenfogalom pedig erkölcstelen, mert végczélja élvezet, bármily durva érzéki vagy finomított alakban jelenjék is az meg; élvezet ez életben, s ha van élet a halálon tul, ott is. Oly Isten pedig, ki az érzéki vágyak szolgálatában áll, megvetendő lény; ily Isten gonosz, áldatlan bálvány. Itt álljunk meg egy kissé s vizsgáljuk az alapot, melyen Fichtének erkölcstana áll. Fichte a kőnigsbergi bölcsész müveivel való ismeretsége előtt a Spinoza-féle determinizmus híve volt. A következetesség, mely ezen determinisztikus rendszerben uralg, szive ellenére, ennek követőjévé tette. Kant irataival való megismerkedése azonban tökéletes forradalmat idézett elő gondolatvilágában, s a sziv vágyódása harmóniába jött az ész meggyőződésével. „Nyakra-főre tanulmányozom a Kanti bölcsészetet — irja menyasszonyának — s érzem, mint nyer szivem és fejem általa. 1 4 jjÉu nem hiszem — mondja másutt — hogy a
