Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1890
I. Fichte és az ethicizmus az ujabb vallásbölcsészetben. Antal Gézától.
3 mus" (1799) jut pregnáns kifejezésre. — E mellett azonban a szükséghez képest nem mulasztjuk el egy-egy visszapillantást vetni Fichte előbbi nézeteire, mint szintén megjelölni azon pontokat, melyeken a rendszer tovább fejlődése megindult. Mint minden uj tannál, mely nem marad a puszta negálás terén, hanem igyekszik pozitivnmot is nyújtani: ügy Fichte vallásbölcsészetében is negativ és pozitiv oldalt különböztethetünk meg. Amaz kritikai bonczkés alá veszi az eddig uralgott bölcsészeti és keresztyén istenfogalmat; emez pedig a kritikai rész által érvénytelennek deklarált dogmatikus istenfogalom helyébe, uj, a valódi bölcsészeti gondolkodás eredményével összhangzásban álló fogalmat állit. Az eddigi bölcsészet Istent szubstancziának, a ker. vallás személynek állította, Fichte szerint mindkettő tévesen, mert Isten sem egyik sem másik nem lehet, e fogalmak mindegyike magában lehetetlen és ellentmondó s ezt szabad sőt kötelesség — mondja Fichte — őszintén kijelenteni s a scholasztikus álokoskodások érvénytelenségét kimutatni, hogy igy az örömteljes jótét vallása annál hamarabb föltámadhasson. Két oldalról támadja meg Fichte a bölcsészeti istenfogalmat — theoretikus és praktikus oldalról. Isten nem lehet szubstanczia, mert szubstanczia szükségszerüleg egy térben és időben érzékel lietőleg létező lényt jelent, Isten pedig érzékfölötti, abszolút. Isten nem substanczia, hanem tiszta cselekvés, élet és egy érzékfölötti világrend elve. Ot szubstancziának gondolni ép oly félszeg, mintha valaki az erényt gömbnek vagy gúlának képzelné. Fichtének ez ellenvetése a szubstanczia fogalmának önkényes, a bölesészettörténet által egyáltalán nem igazolható, megszorításában gyökeredzik. A bölcsészek, kik a szubstanczia fogalmát rendszerük élére állították, távolról sem vádolhatók azzal, hogy e szubstaneziát térben és időben érzékelhctőleg létező lénynek tartották volna, s igaza van Lássonnah\ midőn ez ellenvetésre csak annyit jegyez meg (Job. Gottlieb Fichte im Verhältniss zu Kirche und Staat, Berlin 1863, S. 87) „es handelt hier nur um den Sprachgebrauch," mig Zimmemek } ki ennek ellenében kimutatni igyekszik Fichte szavainak val*
