Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1887

I. Hit és tudás. Székfoglaló értekezés Horváth József tanártól

ez azon tényt, hogy miért nem teremtett magának a tudás, ha szinte tárgyai a hitével azonosak voltak is, a valláshoz hasonló alakot? Miért kell csupán a hitnek és pedig a történelem tanúsága szerint minden népnél külsőleg is nyilvánulni? miért hagyja hidegen a kedélyt a tudományos tétel előadása, bármennyire meggyőződve legyünk is annak igazsága felől, mig a hit igazságai a vallásos kebelben áhitatszerü gerjedelmet keltenek ? Mindezen kérdések feleletet s a hit és tudás mivolta helyesebb magyarázatot csak az által nyerhetnek, hogyha a hitet — mint már előbb is jeleztük —- nem kifejlett állapotában, hanem fejlődésében és keletkezésében is vizsgáljuk. Midőn az ember a különféle benyomások elfogadására alkalmas szervezettel a világban megjelenik, egyszerre a külső és belső ráhatásuk ezreivel találkozik. E behatások közül némelyiknek elfogadására képesitettebbek vagyunk, mint a másikéra, de általában e ráhatások együttesen, vagy bizonyos csoportokban egymásután szükségképen észrevétel tárgyai lesznek. Ha ez észrevételek folyton változnának, s azok egyformaságot sohasem mutatnának, az esetben szellemi életről szó sem lehetne, épen úgy nem azon esetben, ha az észrevételek folyton ugyanazok maradnának. Változás és ezen változásban bizonyos törvényszerű állandóság képezik tehát a lelki élet alapfeltételét. Ugy a változásnak, mint az állandóságnak oka vagy magában az észrevevőben, vagy az észrevett dolgok egymáshoz való viszonyában, vagy végül a mi legészszerübb mind az észrevevőben, mind az észrev ettek ben, kell hogy rejljék. Akármelyik esetben is az állandó hatás, folytonosságának erejénél fogva az észrevevőben a változó benyomások által többé kevésbbé módosított állapotot hoz létre, mel}* állapot természetesen annál szilárdabbá, változhatlanabbá válik, minél tovább tartott a ráhatás. Ezen állapota lelkünknek három irányban nyer kifejezést, a lélek három fő, u. m. értő, érző és akaró tehetségéhez képest. Az értelem ugyanis az állandóságot, mint összhangot, törvényszerűséget s illetve mint észszerüséget tudalmasitja s kifejezést ad neki a világ észsze-