Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1887

I. Hit és tudás. Székfoglaló értekezés Horváth József tanártól

_ 7 — rüségének állítása által. Ámde a világ észszerű volta involválja az észszerüleg való intézkedést s ez ismét az eszes intézőt Hogy milyennek tudja valaki az észszerüséget s milyennek az eszes intézőt, azt mindig az illetőnek fejlettségi foka határozza meg. Ha valaki még fejletlen, a mán túltekinteni nem tudó: az események intézői, a tünemények előidézői is ilyenek lesznek; minden dolognak, minden egyes eseménynek külön intéző kell, mert a saját gyarlósága felfoghatlanná teszi előtte a tökéletességet. Az emberi lélek fejlődésével nagyobbodik az intéző lények, az istenek hatalma is, s egyúttal kevesbedik azok, vagy legalább a hatalmasabbak száma; mig végre azon a fokon, a melyen az értelem egyetlen cselekvényben, vagy tüneményben, mint okban végtelen sokszemü láncnak, a következmények lánczolatának elsejét és előidézőjét képes megpillantani: a tünemény világban észlelt állandóság okvetlen mint egyetlen eszes lén}

7, az Isten intéző kezének nyoma fog felismertetni. Az ember lelki állapotának, melyeta különböző észrevételekben tapasztalható törvényszerűség teremt és szilárdít meg lassankint, az értelem által való ilyetén kifejezése a hit. A hit tehát nem olyatén meggyőződés, minő a tudomány egyes tételeire vonatkozó szokott lenni, hanem sokkal erősebb, az egyéni alkattal, az egész belső emberrel sokkal szorosabban összeforrott s ez szolgáltatja magyarázatát a nagy lelki harcznak, mely az egyéni, s az óriási forradalmaknak, melyek az egyes népek hitváltozásával járni szoktak. A hit nem is pusztán subjectiv jellegű, hanem a külső tapasztalatok alapján, csakhogy lassankint szerzett s az egyéni alkattói nagy részben függő meggyőződés. A hit képes kifejezéssel élve azon alaphang, melyet az emberi értelem a tünemények összeségének benyomására ád s a mely ennélfogva csak otyanoknál fog nagyobb mértékben különbözni, a kiknél a lélek fejlettségi állapota nagyobb külömbséget mutat fél. A hitnek ily módon való felfogása az összes idevonatkozó tüneményeknek magyarázatát szolgáltatja. Miután alapja az emberi lélek alkatában gyökeredzik, általánosnak kell lennie, minden egyénnél s a hasonló körülmények között élőknél s