Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1887

I. Hit és tudás. Székfoglaló értekezés Horváth József tanártól

_ 8 — hasonló fejlettségüeknél egy módon kell nyilatkoznia. Mint az értelem által való tudalmasitása bizonyos lelki állapotnak szükségképen összefügg ugyanannak az érzelem és az akarat által való nyilvánulásával is. Már pedig az érzelem által való nyilvánulás egy felől vágy, beolvadni az értelmes egészbe, teljes megadás és hódolat a természetben érzékelt értelemmel szemben, az a függés érzet, melynek fontos szerepére a vallás létrejöttében Schleiermacher figyelmeztetett először; azután meg a túltelt érzelemnek bizonyos külső cselekvények, a kultus cselekvényei által való kifejezése; az akarati mozzanat jellemző sajátja pedig a törekvés, a bensőnkben levő világot külsőiteni, cselekedeteink által meg valósi tani. E nyilvánulási alakokkal, a kultus cselekvényeivel és az erkölcsi felfogással való eme szoros összefüggés adja magyarázatát azon sajátságos tüneménynek, hogy a hit nagyobb lépést mindig csak forradalom árán tehet, miután ahhoz az előbbi külalaknak megsemmisítése s újnak teremtése kívántatik. Ugyancsak ez adja a kulcsot a hit és tudás egymáshoz való viszonyának megállapításához is. A tudásnak alapja és tárgya ugyanis azonos a hitével, t. i. a tüneményvilág ráhatásában észlelt összhang? csakhogy mig ez a hitet úgyszólván öntudatlanul teremti meg, addig a tudásnak tápot ez összhang okának részletes kutatására való ösztönzés által ad. A hit megelégszik, ha csak az egészben állithatja az észszer üséget, ha minden eseményt és tüneményt egyetlen eszes okra vihet vissza, mig a tudás az észszerüséget minden egyes tüneményre vonatkozólag ki akarja mutatni az egyes tünemények közt létező ok okozati összefüggés feltüntetése által s csak az okok liosszu során át emelkedik fel a legelső ható okig, a Mindenhatóig. Természetes most már, hogy úgy a tudásnak a hitre, mint a hitnek a tudásra okvetlen hatni kell. A hit adja meg a tudásnak a czélt, mely felé törekednie kell, fékezi annak túlzásait; a tudás viszont tisztitólag hat a hitre, a részletbehatások teljes megismertetése által az összbehatást kellő mértékben módosítván. Nem lephet meg tehát bennünket, ha a történelem folyamán, s ma is többször a hitet és tudást kezet fogva ha-