Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1886

iö —

De lássuk kissé bővebben a dissidens egyháznak e törvénykönyvben adott szervezetet. A kisebb gyülekezetekben minden önálló tag részt vehetett a parocbialis közgyűlésben, a nagyobbakban azonban képviseleti rendszer volt, a mennyiben minden 100 lélek után 5 képviselő választatott. A gyülekezet elöljáróiul a lelkész, s határozatlan számú világi elöljárók említtetuek, ez utóbbiak „a lelkészszel együtt kezelik az egyház vagyonát, gyakorolják a fegyelmet, ügyelnek fel az iskolára stb.“ De már a közgyűlésben egyedül a világi elöljárókat (nevezhetnek gondnokoknak) illeti az elnökség; a lelkészeket csak akkor, ha szertartási ügyek forognak szóban (amilyenek pedig az egyes egyházakban aligha jöhettek elő). S csakugyan pár sorral alább egyedül a világi elöljárók neveztetnek a gyülekezet adminislruloraiuak, a lelkész meg sem említhetvén. — Láb hatjuk ebből, hogy már az egyes gyülekezetekben is feltűnően kevés egyházkormányzati joga van a lelkésznek, teljesen meg- felelőlcg azon már említett jogtételnek : „« lelkészt kar, még inkább egyes lelkész, az egyház-kormányzás jogára soha igényt nem tqrthat.u

Több gyülekezet egyházkört (Kreis, Circulus) alkotott. Elöljárói a köri szeniorok (seniores circulares) voltak, mind a három rendből egy-egy választatván. E köri szeniorok kötelessége volt az egyes gyülekezeteket minden második évben meglátogatni (visitatio). A köri gyűlést (Kreisconvent, Conventus circularis) a szeniorok hitták össze, ők is elnököltek. E gyűlések számára azonban igen csekély hatáskör van kimutatva, „csak a kevéssé fontos ügyekben“ intézkedhettek.

Az ország politikai felosztása szerint a dissidens egyház is három, provinciát képezett; Nagy- és Kis-Lengyelországban reformátusok és lutheránusok vegyesen, — Litlivániában túlnyomó- lag csak református dissidensek voltak. Minden tartomány fő egyházi hatósága a tartományi zsinat és a consistorium volt; a tartományi vagy föszéuiorok (seniores provinciales seu generales) a nemesek és lelkészek közül választattak a tartományi zsinat által; a nemesi rendből rendszerint több, a lelkészek közül csak egy. Néhol proseniorokról is van említés téve.

A tartományi zsinat tagjai: a megjelent nemesek és leiké-