Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1884

I. Az erdei lak. Dr. KAPOSSY LUCIÁN-tól

- 6 ­2) E lényeges s legjellemzőbb sajátságokat oly elevenen fesse, hogy a festés az olvasó lelkében ugyanazon hangula­tot ébressze, minőt a leirt tárgy saját lelkében ébresztett, ép ezért legjobb az a leirás, mely azt a hatást festi, melyet a tárgy az emberre gyakorol. 3) A költő a leirás tárgyát ne mint már készet, megle­vőt adja elő, hanem mint készülőt, amint részei egymás után alakulnak, pl. Homer Achilles pajzsát s a rajta lévő dombor­műveket nem leirja, hanem elbeszéli hogyan készitette Hefa­istos azt a pajzsot. A festő költés stilusa a festő s plasztikus stilus; fajai: 1) Az életkép (genre) Az életképben a költő vagy egy em­bert vagy egy egész csoportot, több jelenetet rajzol, fest a végből, hogy ama csoportban vagy a rajzolt egyénnek gon­dolkodásmódjában s tetteiben a nép s társadalmi élet egy­egy jellemző oldalát mutassa be. Hangulata vig, tréfás, szati­rikus, komoly. Vannak genre-k, melyekben inkább a történet a lényeg, s olyanok, melyekben a lyrai rajz a belső állapotok rajza a lényeg, ép ezért némelyek a kisebb költői elbeszé­léshez (pl. Megyeri Csokonaitól), balladához (Falu végén Pe­tőfitől), mások az érzelmi költeményekhez (Téli esték, Sári néni) hajlanak. Előadásának módja a költői festésével meg­egyez. 2) Költői festés. A költői festés tárgyát tájképek, termé­szeti tünemények, művészet és mesterség alkotásai teszik. E tárgyak előadásában a költő nem rajzolhat aprólékos részle­tességgel, hanem nagy s jellemző vonásokkal; festésének oly természetűnek kell lennie, hogy az olvasó lelkében gondola­tok, érzelmek és képek keletkezzenek; a költőnek oly vázlatot, mesteri körrajzot kell adnia, melyet az olvasó fantasiája se­gítségével teljes képpé egészíthet ki; előadása nem lehet tisz­tán tárgyias, hanem át kell szőve lennie a költő reflexiói s érzelmeitől s épen azon érzelmeket kell rajzolnia, melyeket a tárgynak rávaló hatása benne keltett. A költő alanyiságának a leirás tárgyával való benső összeolvadásából származik a költemény hangulata, sajátszerű jelleme, melynél fogva egyi­ken a dal, másikon az elegia, harmadikon az óda hangulata

Next

/
Oldalképek
Tartalom