Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1883

I. A nyelvészetnek, s a latin nyelvnek viszonya történelemhez. Kis Ernőtől

— 4 — Iákba Media határai közelében, és Yan lejtőibe Örményországban." *) Ily módon nyelvészeink az ó kor történelmét tudományos alapon úgy kibővitették, hogy az ókor történelmének újból meg újból feldolgozása napi szükség lett, bár az ujabb müvek egymást érik is e téren. A nyelvészet tehát a történelem előtti idők ismeretének kulcsa, s a nyelvész az egyes szavakból, máshol csupán egyes szavak maradványaiból kísérli meg az őskor képét elénk tárni. Az etimologia azon alapból indulva ki, hogy szavak önmaguktól nem keletkezhetnek, igen nagy szerepet játszik a népek őstörténetének megvilágításában, mert nemcsak a népek származását, hová tartozását ismerteti meg velünk: hanem behatóbb kutatás után bevezet minket e népek foglalkozása s szellemi életébe is, vagyis a nyelvészet vezet minket a népek ős miveltségtört éneim ének megismerésére is. Megfigyeljük ugyanis, hogy mely fogalmakra volt az illető népnek kifejezése, s szavaik bőségének arányából következtetünk azon a téren való előhaladottságukra, s viszont a hiányból hátramaradásukra. így meghatározzuk, hogy a hadi vagy a vallási ügyekben volt-e jártasabb valamely nép? Meghatározzuk azt is, hogy a hadászat melyik ágát mivelte leginkább, vagy hogy miféle vallási fogalmak voltak leginkább elterjedve az illető népnél! Ez eljárást ismerjük fel Vámbéry és Hunfalvy P. előttünk álló munkáiban, hol a nyelyészet segítségével őseinknek nemcsak rokonait, ősi lakhelyét, költözködési útját, hanem foglalkozását, különféle ismereteit, s műveltségüknek időről időre való fokozatos fejlődését is megvilágitva látjuk. S miként ők hazánkra vonatkozólag, ugy elődjük Kuhn Albert porosz tanár, e téren az első úttörő, 1845-ben gymnasiumi programmértekezésében az indogermán ős civilisatióról irt az összehasonlító nyelvészet alapján. **) *) Müller M. „Ujabb felolvasásai a nyelv tudományról." 3. I. Builap. Szemle 1884. 3. f. Nyelvtud. és ostort.