Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1883

I. A nyelvészetnek, s a latin nyelvnek viszonya történelemhez. Kis Ernőtől

- 5 — És az óriási eredmény, a melyet a nyelvészet eddig felsorolt munkájával eredményezni képes, még fontosabbá válik az által, bogy a nyelv betekintenünk enged az azzal élő nép szellemvilágába is. „A nyely a nemzetnek lelke, a nyelv történetei, a nemzet lelkének történetei," irja Hunfalvy P. *) A népek szellemi életének megismerésére mi sem vezethet jobban minket, mint hogy ha annak beszédét, kifejezéseit vizsgáljuk és tanulmányozzuk. Kifejezéseink jellemünket tükröztetik vissza, ezért valamely nép beszédmodora magán hordja az ő jellemének sajátságait. Ezek azon általános vonások, a melyek a nyelvészetnek a történelemre nézve hasznos szolgálatait feltüntetik, azonban a latin nyelvnek, a mint az gymnasiumunk tantárgyai sorában helyet foglal, még külön, a többi nyelveknél nagyobbszabásu viszonya is van a történelemhez, s azért szóljunk külön is a gymnasiumi latin nyelvnek és történelemnek egymáshoz való viszonyáról. * Hogy mily szoros az összefüggés a latin nyelv és a történelem tanítása között gymnasiumainkban, erre nézve a nagy nyelvész Müller M. egy érdekes rajzát idézem: „A nyolczadik században Kr. e. a latin nyelvjárás kis területre volt szorítva. Akkor csak egyik volt a sok italiai nyelvjárás közül. De nőtt és lett belőle Róma s a rómaiak nyelve, magába olvasztotta Italiának valamennyi egyéb nyelvjárását, az umbriait, az oszkot, az etruszk és kelta nyelvet, s a hódítások következtében nyelve lett közép, déli és északi Olaszországnak. Innen kiterjeszkedett Galliába, Hispaniába, Germaniába és a Duna mellékén Dáciába. Törvény és kormány nyelve lett ész. Afrika és Ázsia művelt részeiben, s a keresztyénség hirdetői elvitték a földkerekségnek legtávolabb zugaiba. Diadalmas" útjában elnyomta a régi honi nyelveket Galliában, Hispaniában és Portugalliában, s mély gyökereket hajtott Svajz és Olaszország egyes részeiben. Mikor a frissebb germán nyelvjárásokkal találkozott, nem tudta ugyan elnyomni" őket, de fölszinükön vasEtnographia 335. I. - • " v