Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1882

I. Az atom-elmélet történeti kifejlődése. K. Kiss Józseftől

— 10 — aminl a pontok között levő távolság növekedik; a távolság bizonyos pontján a taszító erő egészen elfogy, s azon ponton tnl mini vonzó erő jelenik meg, először növekedve, majd fogyva a távolság nagyobbodásával, mig ismét a taszító erő lép fel, ugy hogy a vonzó és taszító erők a távolság periodicus függvényei. Nagyobb távolságban az erő állandóan vonzóvá lesz, s intensitása a távolság négyzetével reciprok viszonyt képez. Ugy látszik, először Kani is a térbelileg elkülönítet I atomok tanának követője volt, ') de 20 évvel később egészen ellentétes álláspontot foglalt el. Boscovich, elméletének megalkotásában még egészen természettudományi alapra helyezkedett, de Leibnilz monadologiájában már azon törekvés lépett előtérbe, hogy a physica a metaphysica tételeiből alkoltassék meg. Lribnitz szerint 2) az egyedüli való, az igazi állomány az erő, melynek fogalmában már a mozgás is benne rejlik. Az erő nem osz-lható, mert csak a kiterjedés osztható, a kiterjedés pedig magában nem erő; egyszeriig eredeti és örökkévaló, mert csak az származik, ami összetett, s az veszhet el. ami származik. — Az egyes tüneményekben nyilatkozó erők. a monadok, physikai pontok; ezek szellemi tulajdonságokkal vannak ugyan felruházva, de az anyagi világnak is alkotó elemeit képezik. A monas, mini szellem álható, magába minden alakot felvehet; mint anyag nem hatható át, sőt anyagisága épen álhalhalallanságában áll. A inonaszban az erő kétféleképen nyilatkozik: cselekvőleg és szenvedőleg; a szenvedő erő képezi a vis inerliae-t, ez a materia prima, ennek származéka a tömeg, a materia secunda : a monas cselekvő ereje az anyag lelke, a mozgás impulzusa, mely önmagától működik, minden mástól függetlenül^ anélkül hogy mozgékony vagy felosztható volna. — Christ v. Wölfl' kosmotogiájában szintén elfogadta Leibnitz monadjail az anyagi világ elemeiül, azon különbséggel még is. hogy azokat térbelileg el különítve s nem egyforma tulajdonságokkal bíróknak képzelte, s elfogadta az anyag és szellem között a teljes dualismust. Herbart is elfogadta az atomokat az anyagi világ létre jöttének kimagyarázása végett, de kiJ) Ezt bizonyítja 1756-ban közzé tett értekezése: Metaphysicae cum geometria iunctae usus in philosophia naturali, cuius Specimen I. continet Monadologiam physicam. 2) Lewes: A philosophia története. II. k. 572 és köv. 1.