Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1879

Középtanodáink. Non ego sum veterum, sum non-assecla novorum Sen vetus est verum, diligo sive novum. Marlon István. A középtanoda rendeltetése, feladata, hogy 1. mint ünczélű intézmény a növendéknek általános képzettséget adjon a tudományok világából, 2. mint közép, a népiskolát kösse össze az egyetemmel, tehát, hogy a népiskolákból kellő elemi ösmeretekkel a középtanodába fölvett tíz éves gyermeket 8—9 éven át olyan és annyi ösmerettel ruházza föl, hogy az egyetembe lépő ifjú ez ösmeretek alapján a szaktudományok akármelyikét sükerrel tanulhassa, söt azokat egész, mélységökben sajátjává tenni bírja. Okosan rendezte ezt be őseink akár öntudatos bölcsesége akár szellemi ösztöne úgy, hogy a létező tudományok mindegyikéből általános ösmeretekel gyűjtsön a növendék, tehát úgy hogy a középtanodákból kikerült növendékekben, egész, concret embereket nyerjen a haza, a világ, kiket érdekeljen minden a mi igaz, jó és szép, s kik hévvel szeressenek mindent a mi e három eszme körébe esik. Azért nem tartózkodom kimondani, hogy a reáliskolákat végzett egyébkép alapos embereinket, kiknek tanulmányaiból hiányzik a classicus világ, és philosophia ösinerete , csak fél, abstract embereknek, purus putus mérnök- vagy mechanicusoknak stb. tartom, és jobbnak vélném, ha e tárgyak is fölvétetvén az egyetem szaktudományai közé, ifjaink e speciális irányra a végzett középtanoda után lépnének. A tudományok világa jelenleg nagygyában e következő 5 csoportra vagy ágakra oszlik : nyelvtudomány, történetek és földirat, menynyiségtan (mathesis), természettudományok, és philosophia. Ezekből általános ösmeretekkel gazdagon kell kilépni az ifjúnak a középtanodából — de ám ezeket nem obiter, hanem alaposan úgy kell sajátítania, hogy ösmereteit nyelvtanilag correcte és — a tárgy szerint — 1*