Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1878

I. Értekezés: A franczia nyelv étymologiája. E. Szabó Lajostól

— 10 — folyton a mezőn, bouvreuil pirók, bovariolus vagy bovarins, vagy is petit bouvier, vagy is kis bojtár, szintén azon madárnak a neve, mely rendesen a legelő marhák közelében tartózkodik. A szavak értelmének Összehasonlítása. Az eddig tárgyaltak után látható, miszerint a szóalak tanulmánya nem jár annyi nehézséggel mint a szó értelmének nyomozása, mert amott külső, könnyen észrevehető szabályos változásokkal van dolgunk, az éghajlat és a népfaj beszédorganumainak különbsége szerint a latin nyelv, ezen a természet által meghatározott különbözetek nyomán, változatlan szabályok szerint alakult át három különféle nyelvre a franczia (galloknál), az olasz és spanyol nyelvekre. A philologin ezen része tehát, mely ezen természeti különbségek által indilolt átalakulási szabályokat tárgyalja, s melyet mi hangtannak nevezünk, a természettudományok körébe lép, mert főleg azon természeti tünemények tanulmányával foglalkozik, melyek bizonyos nyelvcsaládok alakulására a különböző népeknél az eltérő éghajlati viszonyok alatt észlelhetők; ez tehát ugy szólva a philologia anyagi része, a szavak értelmének tanulmánya, a nyelv lényegével, ugy szólva annak lelkével foglalkozik, és mig az alaktan csak azon nyelv családkörében marad, melynek egyes ágai származásukra nézve közös eredetűek: az értelem tanulmánya minden nyelvet körébe von, és ezek mindegyikében figyelembe veszi az emberi szellem fejlődési mozzanatait, és igy a philologia ezen ága kiemelkedik a természettudományok teréből és a psychologiához folyamodik. Az étymologia a különböző népek nyelvében azonos képletes kifejezések összehasonlításából nagy hasznot merit és kiszámíthatatlan eredményeket ér el, mert ez által sok kétes származású szónak eredetét megmagyarázza és igazolja, például r o itelet névvel ruházta fel a franczia nép a mesés madár királykát (magyarul ökörszem), honnan ered e név? bizonyára kétes volna étymologiája, ha a philologia a különböző nyelvekben található hasonló elnevezések összehasonlítási módszerét nem alkalmazná ennek kinyomozására, és világossá leend előttünk ezen elnevezés eredete azonnal, ha meggondoljuk, hogy ugyanazt a latinok regulus, a görögök ß«ö,hn<oi, a németek Zaunkönig-nek nevezték el. Ezen összehasonlítás azonban magában még nem nyújtja a kulcsot a titok zárjához, hanem utal azon